Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 25 (229. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi bizottság előadója:
3426 A szerint a munkamegosztás szerint, amely a biztos urak között kialakult, Lenkovics Barnabás úr az, aki az egészségügyért elsősorban felel. Tájékoztatott bennünket arról, hogy jelentősen növekedtek ez irányban a panaszok, illetve az egészségüggyel kapcsolatos észrevételek igen előkelő helyet foglaltak el a 2004. esztendőben. Itt felhívta néhány egyszerűnek tűnő ügyre a figyelmet, amelyek megol dása a mi kezünkben van. Nem fogom megemlíteni azokat, amelyeket már előttem szóló képviselő asszony mondott, csak az egészségügyre vonatkozókat. Ilyen volt a petesejtügy. A petesejtügyben külön kifogásolták az anonimitás problémáját, miszerint egy nővér a saját húgának nem adhat petesejtet, mert megsérti az anonimitás szabályát. Hasonlóan megemlíthető ügy volt, amely egy szerencsétlen betegazonosítás kapcsán hosszú ideig a sajtó címoldalain is szerepelt; itt megint két alkotmányos jog ütközött, amelyről bi ztos úr részletes tájékoztatót adott a bizottságnak. Ide sorolható az Eloxatinügy, amely a rákbetegeknek egy új, hatékony kezelése, amelyet pillanatnyilag még a társadalombiztosítás ugyan nem finanszíroz, de erre vonatkozóan javaslat is megfogalmazódott, például az, hogy ha a hagyományos kezelés 2 millió forintba kerül, ez a modern kezelés 2,3 millióba, akkor a beteg csak a különbözetet fizesse, a társadalombiztosító vállalja azt, amivel egyébként is tartozik a beteg számára. A bizottságunkban komoly probl émaként fölvetődött a rokkantnyugdíjazás problémája. Itt azért jegyezzük meg, hogy ez érintőlegesen érinti a bizottságot, hiszen ez részben egészségügyi, részben munkaügyi, részben szociális kérdés is, ennél sokkal összetettebb. Felvetődött az a probléma i s, hogy a nyomozó hatóságok sorozatosan kérnek ingyenes látleleteket az egészségügyi szolgáltatóktól, ennek a költségeinek a rendezése pillanatnyilag nem megoldott problémaként jelent meg. Felvetődött, hogy a hepatitis C vírussal fertőzötteknek noha a törv ény egyértelműen rendezi a jogosultságukat egy kártérítésre, mégis hosszas procedúrán keresztül jutnak hozzá; ezen célszerű változtatnunk. Ugyanúgy, ahogy előttem a képviselő asszony már elmondta, az egyedi gyógyszerimportengedélyek, illetve egyedi méltán yosságok tekintetében jelentős irathalmaz halmozódott fel, jelentős kérelemhátrány volt, de ezt egyébként - és ezt a biztos úr külön kiemelte , talán részben az OEP élén történt személyi változásnak köszönhetően is, mára feldolgozták, és azóta a panaszok megszűntek. A mentőszolgálat területén is kifogással éltek, ez a mentőszolgálatnál a ruha tisztítására vonatkozó pénz, amely nyilván elfogadhatatlan, hiszen egy veszélyes anyaggal, vérrel vagy egyéb emberi váladékokkal szennyezett ruhát nem moshat együtt e gy alkalmazott a saját otthoni ruháival, hiszen ezzel jelentős veszélynek teszi ki magát és a családját. Úgyhogy e tekintetben is állást foglalt a biztos. Furcsa problémaként jelent meg újra a fejtetű kérdése, amelyben az ÁNTSZ egy egyszerű megoldást válas ztott, hogy a szülők maguk dönthessék el, ám nyilvánvaló, hogy ez nem tartható, ez szakemberre tartozó feladat, amit egyébként az ÁNTSZ tudomásul vett, és vissza is állította a régi rendszert. A kérdésekre vonatkozóan képviselői kérdésként hangzott el, hog y az Ellátásjogi Képviselői Hivatallal, hiszen ez egy párhuzamos szervezet, amely létrejött, vajon milyen a kapcsolat. A biztos úr elmondta, hogy ennek az ellátásjogi képviselőnek az a feladata, hogy ne bírósági jogi útra terelődjön a folyamat, hanem siker üljön helyben kiegyezni. Talán szó szerint is idézhetem a biztos urat, azt mondta, hogy ez “Működik, nagyon jól működik… visszaesett a hozzánk érkező panaszok száma. Tehát ez a rendszer nagyon jó modell lehet más intézmények irányába.” Felvetődött, hogy az Orvosi Kamara és a szakszervezetek közösen egy röpirattal fordultak a kórházakhoz, ami nagy riadalmat keltett a betegek között. A biztos úr itt egy általános, címzés nélküli állásfoglalást tett, ahogy ő mondta szó szerint: a fiamnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle. Úgy tűnik, mind a két szervezet értett belőle, tehát a hivatal elérte a célját.
