Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz):
3390 Azt is tudták képviselőtársaim, meg mi magunk is a frakcióban, amikor erről beszéltünk, hogy azok a közszolgák, és ebbe beleértem a köztisztviselőket, közalkalmazottakat, pedagógusokat, az előző évtizedek hihetetlen alacsony bére miatt, sok esetben egyéni élethel yzetek miatt kényszerülnek bele abban, hogy 62 éves koruk fölött igenis munkát vállaljanak. Tehát azt gondolom, hogy amikor a közalkalmazottaknál végrehajtottuk az 50 százalékos béremelést, az egy lépés abba az irányba, hogy egyre kevesebben legyenek azok, akik rákényszerülnek arra, hogy a nyugdíjkorhatár után még munkát vállaljanak és dolgozzanak, hanem kellően élvezhessék a hátralévő idejükben, a több évtizedes munka után a megérdemelt pihenés előnyeit. Igen, szóba jött a fiatalok kérdése. És amikor képvi selőtársaim ezt az indítványt benyújtották, akkor nagyon részletes felmérés készült arról, hogy hány száz ember van a központi igazgatásban, aki ennek a feltételnek megfelel, és hány ezer azoknak a pedagógusoknak a száma, akik ma sok esetben segítenek fenn tartani a helyi kisiskolákat, tehát a működésüket tulajdonképpen ők biztosítják. Ugyanakkor mindenképpen érdekes az, amiről már beszéltek képviselőtársaim korábban is, hogy lehetőséget kell teremtenünk arra, más eszközökkel is, de feltehetően ezzel is, hog y fiatalok lépjenek be a pályára. Ez nem generális megoldás, mondanám Pettkó képviselő úrnak, ez csak egy pici szelet, de az egész életünk arról szól, hogy apró kis szeleteket valósítunk meg, és haladunk előre fokozatosan. Én magam, több ciklusban itt lévő képviselő már tudom azt, és soha nem jut eszembe, hogy azt mondanám, egyetlen indítvánnyal, egyetlen törvényjavaslattal generálisan minden problémát meg lehet oldani, tudom, hogy ez nem így van. Hadd válaszoljak Borkó képviselő úrnak, de tudom, hogy ő is tudja, Domokos képviselő úr is tudja: azok az emberek, akik nyugdíjba mennek, akik mennének, ha ez a törvénymódosítás nem lenne, nem száműzöttek lesznek. Számukra ugyanúgy megvan a munka lehetősége, a munkajog, a köztisztviselőkről szóló, a közalkalmazotta król szóló jog ugyanúgy biztosítja számukra a foglalkozás lehetőségét. (14.00) És ezért itt szeretnék még egy dolgot szóba hozni. Ha arról beszélünk, képviselőtársaim, hogy igazságosabbá tesszük ezt az országot, akkor feltehetően arról is kellene itt beszé lnünk, nyugodt körülmények között, hogy az igazsághoz az is hozzátartozik: akinek bérjövedelme van, az a járulékfizetésben szolidaritási alapon ugyanúgy vegyen részt, mint önök vagy én, vagy az a több millió ember, aki dolgozik, és bérjövedelmet élvez. Kös zönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra ketten is jelentkeztek, mindketten a Fidesz képviselőcsoportjából. Borkó Károlynak adom meg a szót két percben. Parancsoljon! BORKÓ KÁROLY (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jó szándékot, hogy egy elkövetett hibát kíván orvosolni ez a mostani, ugyancsak egyéni képviselői indítvány, senki nem vitatja. Ez egyértelmű. Amivel nekünk vagy nekem személy szerint problémám van, az leginkább az, hog y hogyan jutottunk idáig. Tehát ha a kormány megfontoltan cselekszik, nem kapkod, ha a kormány, mondom, úgy viszonyul ehhez a törvénymódosításhoz, ahogy viszonyulhatott volna, ha azokat a szempontokat, amelyeket most az önök figyelmébe ajánlottunk, a költs égvetés tárgyalásakor is esetleg figyelembe veszik, akkor nem jutunk el ide. Mondom, a jó szándékot nem vitatom, de azt is tudni kell, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Azzal, hogy ennek a törvénynek a módosítására szükség van, hogy ezt a problémát orvosolni szükséges, maximálisan egyetértünk. A mi problémánk azzal van, hogy ennek a decemberi törvénymódosításnak a révén emberek százai, ezrei kerültek bizonytalan helyzetbe, és nemcsak ők, hanem a munkáltatójuk is bizonytalanságban lele dzett néhány hónapon keresztül,
