Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3344 nemzeti örökségnevelési program kapcsán pedig a kulturális örökséggel való mindennapi kapcsolat kialakítását egy ilyen program keretében lehetne legjobban elérni. (10.30) A nemzeti örökségnevelési program kapcsán pedig a kulturális örökséggel való mindennapi kapcsolat kialakítását egy ilyen program keretében lehetne a legjobban elérni. A nemzeti örökségnevelési program egyfelől egy átfogó örökségpedagógiai koncepció megalkotását és gyakorlatba ültetését kell hogy célul tűzze ki, másfelől a tudatformálást egyéb, az oktatási rendszeren kívüli eszközökkel kell hogy segítse. Reményeim szerint ezen elképzelésünk is megvalósulhat, és a most tárgyalt törvénymódosítás, ha az anyagi lehetőség eket is valóban biztosítják - ahogy ezt eddig nem tették , ha tehát meglesznek az anyagi keretek, ez a törvény jó alap arra, hogy megvalósuljanak az itt elmondott elképzelések is. Ehhez kínáljuk együttműködésünket. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (T aps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az SZDSZképviselőcsoport vezérszónokának, Pető Ivánnak adom meg a szót. DR. PETŐ IVÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! É rdekes egy olyan törvénymódosítási javaslatot tárgyalni, amit az előző ciklusban alkotott törvény módosításaként vizsgálunk. Érdekes ez abból a szempontból is, amely szempontot itt az előttem megszólaló képviselők már ismertettek, nevezetesen, hogy az akko ri ellenzék mit kritizált ebben a törvényjavaslatban, de érdekes abból a szempontból is, amit a mai ellenzék képvisel. Amikor ebből az örökségvédelmi törvényjavaslatból törvény lett az előző ciklusban, akkor én magam, mint akkori ellenzéki képviselő, egyeb ek közt azt kritizáltam, amit Halász képviselő úr az imént itt említett. Nevezetesen az örökségvédelem kifejezés, szemben a törvény tényleges tartalmával, nem pusztán a tárgyi emlékek védelmét jelenti, hanem a kulturális örökségnek, ha úgy tetszik, szellem i termékeit is jelentené, mármint a terminus technicus. De ha már az előző ciklusban az előző kormány ebben a keretben alkotta meg a törvényt, ahogy Szabó képviselő úr korábban említette, szerintem az a helyes álláspont, ha ez a kormány nem forgatja fel fe nekestül ezt a javaslatot, nem terjeszti ki tehát az eredeti szándékon túl, a tárgyi emlékeken túl esetleg a kulturális örökség más termékeire is, és nem próbál olyasmit ebben a törvényben szabályozni, ami nagyon eltér a törvény tényleges tárgyától. Nem is mételném meg annak a témának a vitatását, illetve az álláspontomat nem fejteném ki abban a kérdésben részletesen, amikor az előző ciklusban én magam is azt képviseltem, hogy a tárgyi örökségvédelem három területét nem kell összevonni, mert ez hatalomkoncen trációt vagy legalábbis igazgatási koncentrációt idéz elő, nem nagyon látszik, hogy milyen indokkal. Zárójelben jegyzem meg: az érintett szakmák jelentős része akkor ezt az aggodalmat osztotta, és az általam képviselt álláspont is a szakmai aggodalmakat ig yekezett fölkarolni, tehát nem ismételném meg, hogy változotte az álláspontom ebben a tekintetben vagy sem. Azt gondolom, az a helyes magatartás ebben a tekintetben is, amit az imént említettem: ha egy új kormány jön, nem az a feladata, hogy mindent alapv etően megváltoztasson, még ha nem is feltétlenül tartja indokoltnak az előző kormány által elfogadott elképzelést, hanem az a feladata, hogy lehetőleg a folyamatosságot biztosítsa mindazokon a területeken, ahol biztosítható. Zárójelben emlékeztetnék itt Po korni képviselő úr tegnapi fölszólalására a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban, aki megfenyegetett bennünket, hogy ha ő kerül olyan helyzetbe, akkor alapvetően meg fogja változtatni a tegnap éppen elfogadott felsőoktatási törvényt. Nem nagyon tesz jót a magyar közigazgatásnak, egyáltalán a berendezkedés különböző elemeinek, ha politikai ciklusokra tagolódik a rendszer működése.
