Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3341 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális örökség jelenleg használatos fogalma mindössze néhány éve kezdett meghonosodni a hazai közgondolkodásban. A fogalmat sokan, sokféle jelentéstartalommal használják. Ha a 2001. évi LXIV. törvény definíciójából in dulunk ki, akkor kulturális örökség összefoglaló névvel illetjük múltunk tárgyiasult, anyagi valóságukban is fennmaradt és ekként érzékelhető ingó és ingatlan emlékeit. A kulturális örökség gyűjtőfogalom, jókora halmaz, amelynek részhalmazai az épített örö kség, a régészeti lelőhelyek és régészeti leletek, valamint az ingó kulturális javak. A 2001. évi törvény parlamenti vitájában felmerült, különösen a mai kormánypártok képviselőinek felszólalásaiban, hogy már a kulturális örökség definíciója is hibás. Örül ök, hogy a szocialista kormány belátta: a 2001. évi törvény koncepciója jó, hiszen a most tárgyalt módosítás általános indokolása, ahogy hallottuk már itt, elismeri: a kulturális örökségvédelem egységes szabályozása és az egységes örökségvédelmi hatóság ki alakítása biztosítéka a hatékony örökségvédelemnek. Ezért nem is kívánja a 2001es koncepciót megváltoztatni ez a javaslat. Ezt üdvözlöm, és ez - Szabó Zoltán felszólalása ellenére is , úgy gondolom, jó kiindulási alap lehet egy közösen elfogadható törvén ymódosításhoz. Tisztelt Ház! Ahogy mondják, az örökségvédelem tárgya, az itt most tágabb értelemben értendő műemlék egyszerre mű és emlék, és ez nem pusztán játék a szavakkal. Mű, mert emberi produktum, és emlék is egyben, mert esztétikai és történeti érté ke miatt különleges aurával övezi a közösségi tudat. Azon túl, hogy materiális, vagyoni érték, szellemi kincs is. Védelme, gondozása nem csupán anyagi valóságára irányul, hanem arra is, hogy mint a nemzeti múlt ereklyéjét, a költészet varázsfényében támass zuk fel halottaiból. Ezért részét képezi a nem tárgyiasult örökség is, vagyis a nem tapintható, nem érzékelhető örökség is, akkor és amennyiben az a tárgyi örökséghez kapcsolódik, sajátos atmoszférát alkotva körülötte. Éppen ebben az atmoszférában rejlenek a kulturális örökség társadalomszervező erejének gyökerei. Ezért fontos eleme a módosításnak a nemzeti emlékhelyek, mint eddig megoldatlan helyzetű örökségi kategóriának a megjelenítése. Üdvözöljük, hogy a világörökségi védelem kategória is megjelenik a t örvényben, és így a meglevő szabályozás keretein belül helyére teszi a világörökségi helyszínekkel kapcsolatos ügyeket. A kulturális örökség védelméről szóló törvény abba a sorba tartozik, ami 1998 és 2002 között a polgári kormány kiemelt figyelmét tükrözt e kulturális örökségünk, hagyományaink iránt. A polgári kormány jelentősen emelte a kulturális beruházások támogatását. Szomorú, hogy ez most nincs így. A nemzeti örökség programja költségvetési támogatásának jelentős növelésével akkor sikerült a kulturáli s örökség ügyét középpontba állítanunk. Sajnos, ez a folyamat 2002 után megszakadt, a nemzeti örökség programjának költségét először 60 százalékkal, a következőkben megint 60 százalékkal csökkentették, és 2 milliárd forintról ma jó, ha 150 millió forint le tt ebből az összegből. Pedig nem szakadhatott volna meg ez a folyamat, folytatódnia kellett volna a szocialista kormány időszakában is ennek az építkező folyamatnak, de úgy látjuk, más irányok indultak, sajnos. Pedig egyetlen kormánynak sem lenne szabad le állítani ezt a fejlődő, támogató folyamatot mindaddig, amíg egyetlenegy meglevő darabja örökségünknek, legyen az műemlék, műtárgy vagy régészeti emlék, történeti tárgy, nem lesz megfelelő állapotban, helyen, tulajdonjogilag rendezetten és védetten. Tisztel t Képviselőtársaim! Kérdezhetik, miért fontos számunkra a kulturális örökség védelme. Három fő okból is fontosnak tartjuk a múlt emlékeinek megőrzését. A múlt emlékei meghatározó és mással nem helyettesíthető forrásai, dokumentumai egyegy közösség azonoss ágtudatának, sarkkövei egy tradicionális nemzeti értékrendnek. Részei napjaink élhető emberi környezetének, amelyekkel szemben a fenntartható fejlődés parancsa, racionalitása éppúgy érvényesítendő, mint a természeti környezet esetében. (10.20) Harmadrészt, a múlt emlékei fejlesztési potenciál hordozói is, azaz lehetőséget kínálnak arra, hogy a múltunkból hozott tőkét a jövőre fordítsuk. Idehaza szinte napjainkig az volt az uralkodó
