Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 24 (228. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere, a napirendi pont előadója:
3334 Ami a régészeti örökségvédelmet illeti, a módosítások szintén a már elfogado tt alapelveket követik és erősítik. Így például a beruházások esetében a beruházó viseli a régészeti örökség kimozdításának költségeit. Ugyanakkor az indokolatlan terhek kiküszöbölése érdekében megjelenik a régészeti megfigyelés mint beavatkozási forma, am ivel a kötelező megelőző feltárás váltható ki, és ezzel időt is lehet nyerni. Hasonlóan új elem a próbafeltárás, ami elősegíti a megelőző feltárási munkálatok költségeinek és időbeli lefolyásának pontosabb tervezését. Mivel a régészeti lelőhelyek fizikai v eszélyeztetettsége az elmúlt években tovább nőtt, megoldást kellett találnunk a lelőhelyvédelem erősítésére is. Erre a jövőben a természetvédelmi őrszolgálat bevonásával kerül sor. A természetvédelmi őrök napi munkájuk keretében a régészeti lelőhelyekre is figyelemmel lesznek, és az ezek állapotát érintő eseményekre és körülményekre is felhívják a figyelmet. A javaslat érinti az ideiglenes védelem kérdéskörét. Ez utóbbi a veszélyhelyzetbe került örökségi elemek megóvásának talán leghatékonyabb, mással nem helyettesíthető eszköze. (9.40) Az, hogy ez az eszköz nem csupán a tényleges veszély fennállása esetén lesz alkalmazható, egyszerre szolgálja az értékek védelmét, és növeli a jogbiztonságot. Az ideiglenes védelem ugyanis csak a s zóban forgó értékek állagának megőrzésére kötelezi majd a tulajdonost. Nagy területen elhelyezkedő, összetett műemlékegyüttesek, illetve a csak részeiben műemléki értékkel bíró ingatlanok esetében a részvédelem lehetősége kínál megoldást. Ennek alkalmazása esetén az érintett ingatlan többi része a védett rész műszaki környezetévé válik. A javaslat ugyanakkor hangsúlyozza, hogy - idézem - ”a műemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell a történetileg összetartozó ingatlanokat, ingatlanrészeket egyesítő megoldásokra, továbbá a korábban eltávolított alkotórészek, tartozékok és berendezési tárgyak visszahelyezésére”. Mindez fontos koncepcionális alapot teremt ezen értékek integritásának megóvására, illetve visszaállítására. A törvénymódosítás nyom án immár világosan elkülönülnek a közgyűjteményekben őrzött, illetve az egyéb, védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó feladatok és jogosultságok. E törvény a kulturális javak védetté nyilvánítására, kivitelére, illetve illegális forgalmára vonat kozó rendelkezéseket fogalmazza meg, a végrehajtásért felelős hatóságok és szervek megjelölésével. A módosítás természetesen érinti a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezetét és intézményeinek korszerűsítését is. A változások elsősorban azt a célt szo lgálják, hogy a hivatal az eddigieknél hatékonyabban tudja ellátni a védett műtárgyak felügyeletére és nyilvántartására irányuló feladatait, illetve nagyobb mértékben legyen képes érvényt szerezni a hatályos szabályozásnak. Ezért volt szükség a tudományos feladatok nevesítésére, valamint a hatósági jogosítványok megerősítésére. Ennek során természetesen szem előtt tartottuk a korszerű közigazgatás követelményeit is. A hatályos rendelkezések mindeddig nem adtak módot arra, hogy az örökségvédelmi szabályokat megsértve, illetve engedély nélkül folytatott munkálatokat a hivatal leállíthassa. Más oldalról azonban arra sem volt lehetőség, hogy a hivatal a szabálytalan munkálatokat észlelve mérlegeljen, hiszen kizárólag az eredeti állapot visszaállítását rendelhett e el. Ezért lényeges új eleme a szabályozásnak az örökségvédelmi bírság jogintézményének bevezetése. Szükséges volt továbbá megjeleníteni a nem hatósági eszközökkel folytatott örökségvédelmi felügyeleti munkát, ami a nem közgyűjteményben őrzött kulturális örökség védelmét biztosítja, előtérbe helyezve a szolgáltatási jelleget. A módosítási javaslat szerint átalakítandó örökségvédelmi hatósági rendszer reményeink szerint további előrelépést hoz majd a jogszerű, szakmailag megalapozott működés terén. Ráadásul megalapozottan állíthatom, hogy az általunk megfogalmazott elképzelések elsősorban a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználására törekednek, és azt biztosítják majd. Egyúttal és ugyanakkor jeleznem kell azt is, hogy az előkészítő munkában rész t vevő szakemberek egyetértettek abban, hogy amennyiben a műemlékek, védett műtárgyak és lelőhelyek tulajdonosai, kezelői nem részesülhetnek bizonyos kedvezményekben, illetve támogatásokban, akkor
