Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 23 (227. szám) - Az ülésnap bezárása - ELNÖK (Mandur László):
3322 minden reményük elveszett, nincs tervezhető élet a vidéki Magyarországon, nincs tervezhető élet a faluban, és nem tudja azt sem, hogy holnap mi les z velük. És sajnálattal kell megállapítani, hogy nagyon sok képviselői fogadóórán megjelenő választópolgár hasonlóképpen fogalmaz, nem igazán értik, hogy mi történik a magyar mezőgazdaságban, hova is fog ez vezetni. Azt látják, hogy az óriási áruházláncok elárasztják az országot olcsó külföldi árukkal, míg a magyar termékeknek nagyon nehéz lett a piacon való értékesítése. Azt látják, hogy a különböző szövetkezeti üzletrészek után járó pénzeket nem kapják meg, azt látják, hogy a különböző támogatásokhoz nem jutnak hozzá. Úgyhogy én azt hiszem, fontos lenne, hogy a politikai döntéshozók a vidéken élőket, a faluhelyen élő embereket megerősítsék. Számtalan olyan állampolgári megkeresés van, amely azt sérelmezi, hogy egyáltalán nem állnak szóba az emberekkel. És nemcsak a földalapú támogatások beragadása, a fölösleges procedúra az, amit felhoznak ezek az emberek, hanem a teljes elkeseredettség, a jövőtlenség uralkodik el rajtuk. Az egyik idős parasztember úgy fogalmazott: “Mindent ránk tudnak hárítani, mert mi vag yunk az ustor végén, a parasztember. Mi nem tudjuk tovább áthárítani a díjakat, a költségeket.” Vagy egy másik vélemény: “Nincs senki, aki a parasztember kezét megfogja.” És én azt hiszem, ez rávilágít arra is, hogy nemcsak intellektuális értelemben maradt a magyar paraszt magára, hanem a szó valós értelmében is, hiszen az a falugazdászhálózat, amely korábban ígyúgy ellátta a feladatát, leginkább jól, az manapság óriási teher alatt van. Fontos lenne, hogy a mezőgazdaságban élők, a mezőgazdaságból élő embe rek megfelelő tájékoztatáshoz jussanak. Egy parasztasszony úgy fogalmazott: “Úgy látom, hogy bármennyire is gazdagok, ez nem elég, még a legszegényebb, tönkretett parasztságon is van egy utolsó sor bőr, és ezt még le lehet húzni.” Szóval, a hangulat eléggé elkeseredett. Hogyha ehhez hozzávesszük még azt, hogy a faluhelyen élő emberek úgy érzik, hogy az iskolák, az óvodák bezárása, a postahivatalok bezárása, a vasúti szárnyvonalak megszüntetése mindmind a vidéki életforma elleni támadás, annak egyféle felsz ámolása, akkor érthető ez az elkeseredettség. Én azt szeretném kérni a kormányzat felelős tisztviselőitől - bár érdemes a jegyzőkönyvben rögzíteni, hogy nincs a kormány részéről senki sem jelen , hogy erre a kérdésre közösen tudjuk a választ megadni, és a mezőgazdasági munka (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) visszakapja az őt megillető becsületét. Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Dr. Géczi József Alajos: Ezen az anyagon még dolgozni kell egy keveset, Sanyi!) ELNÖK (Mandur Lás zló) : Köszönöm szépen, képviselő úr. (Endre Sándor: Nem kéne, hogy a miniszterelnök futkározzon munkaidőben, igaz? - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Kérem a képviselőket, hogy esetleg majd az üléstermen kívül lehet eszmét cserélni ebben a kérdé sben is. Köszönöm szépen, képviselő úr, a napirend utáni felszólalását. Úgy látom, hogy a kormány nevében senki nem kíván felszólalni. Az ülésnap bezárása ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Az ülésnapot berekesz tem. Holnap reggel 9 órakor folytatjuk a munkánkat. Mindannyiuknak jó pihenést, szép álmokat kívánok. Viszontlátásra! (Az ülésnap 19 óra 57 perckor ért véget.)
