Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 23 (227. szám) - Tasó László (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Újabb száz lépéssel távolabb a túlélés reményétől. Avagy, a mi bűnünk, miniszterelnök úr!?” címmel
3263 De fölvetődik a kérdést: miért ne értenénk egyet azzal, hogy biztosítjuk, hogy az orvosi segítség mindenhol 15 percen belül megérkezzen? Vagy: programot indítunk annak érdekében, hogy tíz év alatt 15 százalékkal csökkenjen a daganatos betegségek száma. Vagy: korszerűsítjük a háziorvosi és járóbetegszakellátást, és a szubszidiaritás elvének megfelelően szervezzük át az ellátórendszert. (16.00) Vagy: a gyógyszerfogyasztásban vigyázunk az embere k és a biztosító pénzére. Vagy: csökkentjük az egészségügyi ellátásban és az ellátáshoz való hozzáférésben ma meglevő hatalmas különbségeket. Vagy: rendbe tesszük a járulékfizetés rendszerét, és kiszűrjük belőle a potyautasokat. Vagy: igazságossá tesszük a z egészségügyi ellátást, egyenlő jogot adó, valódi biztosítóvá alakítjuk át a kötelező egészségbiztosítást. Tisztelt Képviselő Úr! A hétvégén ismételten elhangzott egy nyilatkozat, hogy a 21 lépés színtiszta lopás. Ismét csak kérdezni tudom: ha ezek az int ézkedések önöktől vannak, akkor miért nem segítenek bennünket az eredményes végrehajtásában? Mi szükség van ezekre a politikai zsákutcákra? Ha a kormány minden korábbi hagyományt félretéve vállalja a ciklus harmadik évében ezeket a döntéseket, akkor már me rjék támogatni önök is ezt. Ha keveslik, akkor tegyenek konkrét javaslatot, mondják el, milyen 22. vagy 23. vagy 25. lépést tegyünk hozzá ehhez a programhoz! Csak az állandó helyben járás helyett induljunk már egyszer előre egy igazságosabb, átláthatóbb és hatékonyabb egészségügyi ellátás felé! Ha önöknek is ez a céljuk, akkor együtt haladjunk előre, és ennek megfelelően kérem a képviselő urat, hogy fogadja el a válaszomat. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kérdezem Bartha László képviselő urat, elfogadjae a miniszteri választ. DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Miniszter Úr! 2002ben mindenhol azt láttuk, hogy rendbe tesszük az egészségügyet, az egészségügy dolgait. Ehhez képest három év alatt háromszor hallottunk kormányprogra mot, háromszor hallottunk egészségügyi programot, és az eredmény: megbukott gyógyszerártámogatás, többszöri gyógyszeráremelés, megbukott a Csehákféle kórháztörvény, a kórházak többsége csődhelyzetben van, megbukott az egészségügyi reform, amivel nemcsak a reform ment, hanem egy kormány és Medgyessy Péter miniszterelnök is. Szólni kéne talán - mint sebészember - a miniszterelnök úrnak, hogy a sebészek között van egy mondás, hogy aki szikét vesz a kezébe, az ne hadonásszon. Az ne hadonásszon, mert még a vég én véres lesz maga körül minden, amit egyébként a szikével elér, de lehet, hogy pont ez a cél, mert ismerve a magyar gazdaság jelenlegi helyzetét, a költségvetés jelenlegi helyzetét, nem véres, hanem éppen Veresprogramot készít elő a kormány. Ezért nem tu dom elfogadni a válaszát. (Derültség, zaj. - Taps az ellenzéki padsorokban) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : A képviselő úr a választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) 145 igen, 90 nem m ellett, tartózkodó szavazat nélkül az Országgyűlés a miniszteri választ elfogadta. Tasó László (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Újabb száz lépéssel távolabb a túlélés reményétől. Avagy, a mi bűnünk, miniszterelnök úr!?” c ímmel
