Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 23 (227. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter:
3244 Nos, kérdéseimmel arra akartam rávilágítani, hogy mind az érrendszeri betegségek, mind a vérhiány elleni küzdelem olyan központi kérdés az egész világon, amelyekre ha valaki megtalálná a megoldást, nagy eséllyel pályázhatna orvosi Nobeldíjra. Nos, Nobeldíj várományosok itt élnek Magyarországon, sőt néhányan itt ülnek a parlamenti karzaton is, például Horváth István és Bertha András; ők azok, akik az egészségügyet érintő újításaikkal, találmányaikkal (Taps.) sorra elhozzák a nagydíjakat nemzetközi feltalálói seregszemléről. Csak néhányat az újításaikból: az érelmeszesedés elleni immunizáló antigén, amely néhány hetes kúra után helyreállítja a szervezet egyensúlyát; az egyedi eljárással készített művér, amelyet vértípustól fü ggetlenül minden szervezet befogad, és amely fagyasztva, szárítva bármeddig eltartható, vízzel hígítva pedig azonnal beadható; vagy említhetném a zsírban oldódó vitaminokat vízoldható formában tartalmazó készítményt. Nos, képviselőtársaim, ezek a nagyszerű találmányok pénz és állami támogatás hiányában parlagon hevernek. Külföldről hatalmas az érdeklődés, ám Horváth István és Bertha András azt szeretnék, ha munkájuk Magyarországnak hozna hasznot, hiszen néhány százmilliós befektetés több milliárdos bevételt és nemzetközi elismerést jelenthetne hazánknak. Egyik oldalon tehát vannak nagyszerű tudósaink és találmányaink. De mi van a másik oldalon? Mit kapnak a magyar államtól cserébe hűségükért, hogy a hatalmas anyagi lehetőségeket kínáló külföldi ajánlatok hel yett itthon maradnak, itthon akarják hasznosítani, itthon akarják gyártatni találmányukat? Hát, nem sokat. Magyarországnak alapvetően nagyonnagyon kevés a kutatásfejlesztésre fordított pénze: a GDP 0,9 százalékát fordítja Magyarország kutatásfejlesztésr e, ez például az Európai Unió átlagában 2 százalék, az Egyesült Államokban 2,8 százalék, Japánban 3 százalék fölött van. A rendelkezésre álló kutatásfejlesztési forrásokat növelni kell, és sokkal hatékonyabban kell koncentrálni. A kutatásfejlesztés nem p iaci alapon működik, nagyon sokszor ebből a kevés pénzből intézményeket és nem témákat támogatnak. Az elbírálás tekintélyelven működik, a kifizetéseknél a megtérülés gyakorlatilag nem játszik semmi szerepet. A magyar innovációs nagydíj tavalyi nyertese, Du da Ernő biotechnológus kutató mondta nemrégiben: “Nemcsak az egy főre jutó Nobeldíjasokban vagyunk mi, magyarok világelsők, hanem a hasznosulatlan találmányokban is.” Ennek az az oka, hogy nem alakult ki az a szektor, amely a kutatási eredményekkel kezden e is itthon, magyaroknál valamit. (14.50) A kutatásfejlesztés támogatása közép- és hosszú távon üzlet, és nem veszteséges tevékenység. A Magyar Demokrata Fórum javaslata szerint az államnak az lenne a feladata, hogy kutatásfejlesztési alapok, részvénytár saságok és egyéb befektetési formák létrehozását ösztönözze. Az MDF szerint egy ilyen szemléletmódváltás jelentene garanciát arra, hogy a jelenlegi sanyarú helyzet megváltozzon. Konkrét javaslatainkat a “Teret a tehetségnek” programban fogalmaztuk meg, és néhány napon belül eljuttatjuk képviselőtársainkhoz, a parlamenti pártokhoz. Ezek a lépések azok, amelyek segítenék Magyarország versenyképességét, és ma sem értem, hogy a nemzeti fejlesztési terv miért akadt meg, miért nem próbál a kormányzat a magyar gaz daság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) versenyképessége érdekében élni ezekkel a lehetőségekkel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. A kormány részéről megadom a szót dr. Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter :
