Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 18 (226. szám) - Az Állami Számvevőszék 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az Állami Számvevőszék 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
3172 nem valósult meg az a kormányzati cél - ezt az első, 2002. évi kormányprogram tartalmazta , amely szerint az önkormányzatokat csak megfelelő források biztosítása esetén lehessen újabb közfeladatokkal terheln i. Ezt már többen megfogalmazták, de nekem is kötelességem ezt újra megerősíteni. A jelentés riasztó tendenciát közöl. Az önkormányzatok gyorsan romló gazdasági pozícióját az is jelzi, hogy a működési kiadások a tárgyévi kiadások növekvő részarányát kötik le, 2002ben 69 százalékát, 2003ban már 74 százalékát, és ezzel párhuzamosan csökken a felhalmozásra, a beruházásra fordított kiadási hányad. A jelentés említi a 2002. évi fedezet nélkül elrendelt közalkalmazotti béremelés máig ható káros következményeit. Ennek az emelésnek jó részét az önkormányzatok saját forrásból kénytelenek előteremteni. Az önkormányzatoknak csak alig több mint negyede, 832 önkormányzat volt képes fedezni saját erőből 2004ben a 6 százalékos béremelést. Tisztelt Ház! A rossz példa is ragadós, jut eszünkbe a számvevőknek az önkormányzatok vagyongazdálkodásáról írt kritikájáról az egész állami vagyon gazdálkodásának a megoldatlan helyzete. Sajnos, a vizsgált önkormányzatok mintegy 70 százalékánál a rendeletek nem tartalmazzák a vagyon in gyenes átruházásának, a követelések lemondásának a szabályait, az összeghatárt, ami felett vagyont értékesíteni, átadni csak versenytárgyalás útján lehet. Ahol voltak ilyen határok, ott is az erre vonatkozó önkormányzati rendeletek indokolatlanul magas öss zeghatárokat szabtak meg, azaz szabad volt a vásár, nem biztosították a verseny, illetve a nyilvánosság érvényesülését. Míg az önkormányzatok vagyonvesztése elméletben nyomon követhető, az állami vagyon sorsáról semmit nem tudunk. Az államháztartási törvén y előírása szerint a zárszámadás előterjesztésével egyidejűleg az államnak el kellene számolnia az állami vagyon sorsának az alakulásáról. Ezt a jogszabályt már tizenhárom éve elkerülik a mindenkori pénzügyminiszterek. A mulasztást felvető képviselői kérdé seimre már minisztertől is, államtitkártól is, innen is, onnan is kaptam ígéretet, amelyek mindmáig nem valósultak meg. Míg a települési önkormányzatok komoly szankciókkal számolhatnak - nagyon helyesen , ha nem számolnak be a rájuk bízott vagyon sorsáról , addig a kormánynak nem kell ilyen szankcióval számolnia, mert a mindenkori parlamenti többség vita esetén felmentheti az adott pénzügyminisztert az ilyen irányú törvényi kötelezettsége alól. Ezért utaltam arra, hogy a rossz példa is ragadós, azaz az egye s önkormányzati vezetőket érthetően laza vagyongazdálkodásra csábítja, ha azt látják, hogy a kormány sem hajlandó beszámolni a rábízott vagyon sorsáról. Tisztelt Ház! Összegezve, az Állami Számvevőszék munkáját, megállapításait, javaslatait hitelesnek tart om, és a jelentés elfogadását ajánlom a tisztelt Háznak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársa im! Megmondom őszintén, Jauernik képviselőtársam indított arra, hogy szóvá tegyem azt, amit mondott. Úgy gondolom, hogy kiemelni e jelentésből az önkormányzatok gazdálkodását és az ezzel kapcsolatos anomáliákat talán nem helyes. Sokszor szokták mondani, ho gy a végén csattan az ostor. Úgy gondolom, hogy sokszor kormányzati, állami költségvetési problémák csapódnak le alkalmasint az önkormányzatoknál. Mondom ezt azért, mert - ha egy példát is mondhatok - a kistérségekkel kapcsolatos költségvetés a mai napig k ésik, mégpedig azért, mert a bevételi oldal nem tisztázott. Hogy lehet költségvetést készíteni egy kistérségnél, ha a társulások bevétele még nem tisztázott? Ennek persze objektív akadályai vannak, mert olyan későn történt erre vonatkozólag az állami költs égvetésben rendelkezés, majd ezt követően a kormányzati döntés, amelyre az igények rosszul jöttek be, és még mindig várat magára például a szociális ellátással kapcsolatos normatíva.
