Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 18 (226. szám) - Az Állami Számvevőszék 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az Állami Számvevőszék 2004. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
3166 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Pettkó Képviselő Úr! Való igaz, én nem ismerem, mert nem áll rendelkezésemre az a jelentés, amit ön állítólag ismer. Én azonban azt mondom, hogy itt mi egy anyagról vitázunk, ez az Állami Számvevőszék 2004. évi tevéken ységéről szól, és nem általában az önkormányzatok helyzetéről vagy az önkormányzatok helyzetének bemutatására alkalmas más egyéb anyagokról. Egyébként én készséggel elhiszem, hogy ön ezen a téren járatosabb, mint én, azonban én csak az ÁSZ anyagáról gondol om alkalmasnak, hogy most itt nézetet cseréljünk. Azt pedig kissé fantasztikusnak tartanám, hogy ha az egész országban az átlag 74 százalék körül van, 74 százalék az ÁSZ jelentése alapján, akkor léteznek, méghozzá nem is kismintás, hanem az ön által idézet t szám alapján nagymintás önkormányzatok, amelyeknél ettől plusz 20 százalékkal eltér a működési kiadásoknak az aránya. Még egyszer aláhúzom: arról vitatkozzunk, ami az ÁSZ jelentésében bent van. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Ország gyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 1010 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Lezsák Sándor független képviselő úrnak. LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Számvevőszéki Elnök Úr! Államtitkár Ú r! Az Állami Számvevőszék 2004. évi munkájáról szóló jelentés visszatérően szomorú és egyben érdekfeszítő olvasmány. Szomorú annyiban, hogy évről évre visszaköszönnek az állami és az önkormányzati költségvetéssel kapcsolatos megoldatlan problémák, és érdek feszítőek annyiban, hogy mindig tartalmaznak újdonságokat mind a feltárt gondok, mind a megoldások területén. Közelednek a választások, és ismét erősödik a propaganda az olcsó állam, karcsú önkormányzat érdekében. Az olcsóságra, karcsúságra vonatkozó ígére tek meglehetősen egyoldalúak, mert nem említik ennek az átgondolatlan, össznépi takarékoskodásnak az árát, miszerint csökken az élet- és vagyonbiztonságunk. Az olcsó állam hangzatos szólama mögött ugyanis nem a takarékos állam józan gondolata áll, hanem az az újliberális állameszme, amely az egyén szabadságára hivatkozva fokozatosan kiiktatná az államot a társadalmi folyamatok ellenőrzéséből, teret engedve a piac uralmának ott is, ahol az emberi és nemzeti lét feltételeinek a biztosítása az állam beavatkozá sát, jelenlétét követelné. Napjaink történései, a balliberális kormány politikája és napi döntései ijesztő látványossággal mutatják e felfogás súlyos következményeit. Gondoljunk a korlátlan és bizony felelőtlen privatizációs igyekezetre, a magukra hagyott önkormányzatokra, a sorvadó, kiüresedő települések sorára, óvodák, iskolák szinte reménytelen küzdelmére a fennmaradásért, az egészségügy, az egyetemek és főiskolák anyagi és erkölcsi válságára, a honvédelem szinte teljes felszámolására. És bizony a sor fo lytatható. A kormányzat piacosít, és a piac törvényeire hivatkozva kivonja magát a feladatok és a felelősség, az állami kötelezettségek vállalása alól. Igazodási pontja nem az alkotmány, hanem a börze, nem a közösség, a társadalom, a nemzet jövője, hanem a z újliberális doktrínák és a globalizátor multik érdekei. Az éjjeliőr állam nappal, amikor az élet zajlik, láthatatlan, éjjel meg elelszundikál. Ez így valóban egészen olcsónak tűnik. Egy ilyen olcsó állam azonban igen sokba kerül nekünk. A közvagyon elsz ivárog a piaci csatornákon, a közszellem a standok alá szorul, a nép elfásul, az ország védtelenné válik, és bizony kétségessé a jövő.
