Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 17 (225. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
3126 küldtek ide, hogy a kormány felé továbbítsam azokat a problémákat, amelyek a helyben élő embereket foglalkoztatják, és megnyerjem mindazokat a képviselőket és mindazokat a döntéshozókat, akik fontosnak tartják, hogy a vidéken élő emberek életén változtatni, a vidéken élő emberek sorsát jo bbá tenni tudjuk. Horváth D. Jenő, Kiskunmajsa, Szélmalom sor 11. szám alatt lakó polgártársunk arra kért, hogy mondjam el, hogy őneki igenigen komoly problémát jelent - és ahogy az idős emberekkel beszél, másoknak is , hogy a temetkezés költségei megeme lkedtek. Jónak tartaná, ha valamilyen módon egységes díjak kerülnének bevezetésre a temetkezésben. Itt szeretném megemlíteni, hogy talán érdemes lenne elővenni azt a korábbi fideszes javaslatot, amely nagy vonalakban arról szólt, hogy olyan temetkezési seg élyt nyújtsunk, amely a helyben szokásos legolcsóbb temetkezés költségeit téríti meg. Horváth D. Jenő elmondja, hogy az ő véleménye szerint az állampolgárokon az államnak segítenie kellene, legalább a születéskor és a halálkor. Másik hasonló, elkeseredett és a magára maradottságot jelző vélemény Sándor Ferencé, Kömpöc, Táncsics utca 15. szám. Ő úgyszintén azzal jött már nemegyszer a fogadóórámra, hogy az Országgyűlésben adjak hangot a véleményének, és ez a napirend utáni felszólalásom címe is. (0.00) Ő azt kérdezi, hogy miért kell kéményvizsgálók által 4 ezer forintos szolgáltatást fizetniük, hiszen ezek a díjak az ott élő, a falun élő, a vidéken élő emberek kiszolgáltatottságát jelzik. Növelik azt a bizonytalanságérzetet, amelyet az egyén a monopóliumokkal szemben érezhet. És azt mondja, hogy nem az ígéreteket kéri számon, hol van a 13. havi nyugdíj, meg a szívbetegeknek, csontritkulásosoknak megígért ingyengyógyszer, hanem azt, hogy milyen segítségre számíthatnak az idős emberek, hogy az ilyenféle, ahogy ő fogalmazott, bocsánat, “nyílt rablás” ellen védve legyenek. Tisztelettel azt kérdezem, hogy vane a kormány tarsolyában olyan megoldási javaslat, amely az elkövetkezendő időszakban a vidéken élő idős emberek élethelyzetén javítana. És nemcsak elsősorban a nyugdíjak emelésére gondolok, hanem olyan hangulatjavító intézkedésekre, amelyek lehet, hogy számunkra apró dolognak tűnik, egy kéményvizsgálati díj, egy temetkezési segély bevezetése, azonban a helyben élőknek ez sokat jelentene. Kérdésem tehát, hogy mit kíván tenni a kormány a faluban élő idős emberek életének, helyzetének javítására. Köszönöm szépen a szót. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Juhász Gábor államtitkár úré a szó. JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szé pen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Kicsit zavarba hozott, mert ez nem a kérdések és az interpellációk ideje, hanem egy napirend utáni hozzászólás. De hát magától a műfajtól azért kétségbe nem esünk. Ennél csak az volt furcsább, hogy úgy éreztem m agam, mint egy régi kívánságműsorban, ahol az illető nevét, címét elmondta, csak éppen azt nem tetszett elmondani, hogy kinek üzeni, mert azoknak még ez volt sajátjuk. De nem akarok vele ironizálni, mert lehet, hogy az ön által említett nevek és címek való ságos személyeket takarnak, sőt még az is lehet, hogy valóban ezeket elmondták. Bár tanulságos dolog lenne, ha egyszer én is elmondhatnám képviselő úrnak, ha nem is a plénum előtt, de legalább a folyosón, hogy velem mit üzennek azok a választópolgárok, aki k adott esetben velem beszélnek egyegy kérdéskörben. Ha azt a két kérdést vesszük ki, amit ebben az öt percben konkrétan tetszett említeni, akkor mind a kettőre van valamiféle tárgyi magyarázat. Szeretném hozzátenni azt is, annak, hogy a temetési költsége k eltérőek, viszonylag egyszerű oka van: nagyon eltérő a temetők fenntartása. Más dolog fenntartani egy vidéki, falusi kis temetőt, és megint más dolog fenntartani, mondjuk, egy nagy fővárosi temetőt. Ez megjelenik a temetkezés és az eltemettetés költségei ben is. Hozzáteszem, hogy sajnos a szolgáltatások is rendkívül differenciáltak.