Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 17 (225. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
3116 szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája ELNÖK (Harra ch Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája . Az előterjesztést T/15818. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/15818/12. számon kapták kézhez. Indítványozom, hogy a részletes vitát - a módosító javaslatok számára figyelemmel - egy szakaszban folytassuk le. Kérdezem önöket, egyetérteneke ezzel . Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Az Országgyűlés az indítványt elfogadta. Kérem a képviselőket, jelezzék, melyik ajánlásponthoz kívánnak majd hozzászólni. A részletes vitát megnyitom az ajánlás 15. pontjaira. Ötperces felszólalásban van lehetőség h ozzászólni. Lezsák Sándor képviselő úré a szó. LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Egy kapcsolt módosító indítványt nyújtottam be, és nemcsak államtitkár úr, de az alkotmányügyi bizottság, illetve Avarkeszi D ezső képviselőtársam támogató figyelmét is szeretném kérni. Az 1. § szövegét az alábbiakkal kívánom kiegészíteni: “Folyamatosan érvényben lévőnek kell tekinteni azoknak a magyar állampolgárságát, akik a köztársasági elnöknek címzett állampolgársági nyilatk ozatukban igazolják, hogy őket 1948. április 1je után fosztották meg magyar állampolgárságuktól.” Avarkeszi Dezső képviselőtársam nyilván emlékszik, hogy korábban ez már szerepelt itt a tisztelt Ház előtt, és nagyon bízom abban, hogy tíztizenkét esztendő után mégiscsak sikerül felhívni erre úgy a figyelmet, hogy valami változás is történik. Hiszen NyugatEurópában, a tengerentúlon sokan várják ennek a módosító javaslatnak a megvalósulását, többek között a tisztelt Ház több képviselőjével levelezett Irsay György Venezuelában élő honfitársunk, és sokan mások fogalmazták meg azt, hogy 1948 és '90 között minden jogalap nélkül ezreket fosztottak meg az állampolgárságuktól, pusztán politikai okok miatt. Az ilyen jogfosztó döntéseket lehetővé tevő törvényeket az 1948. évi XXVI. törvény indította el, majd ezt az 1948. évi LX. törvény és az 1957. évi V. törvény követte. Olyan politikusokat fosztottak meg a bíróságok magyar állampolgárságuktól, mint Nagy Ferenc miniszterelnök, vagy olyan gazdasági szakembereket, mint Ullman György bankár, olyan színészeket, mint Muráti Lili vagy Gál Franciska, és soksok ezer honfitársunkat. Ezeket az ENSZ alapokmányába ütköző bírósági ítéleteket azóta sem nyilvánították semmissé. A Nyugaton élő emigránsoknak mindig azt mondták a magy ar hatóságok, hogy megkaphatják bármikor újra a magyar állampolgárságot, ha erről a szándékukról értesítik a köztársasági elnököt. Ez az állampolgársági kérelem sokak számára azt a megaláztatást jelentette, hogy elismerték a jogfosztó döntéseket, elismerté k azt, hogy életük egy szakaszában, harmincnegyven éven keresztül ők jogszerűen nem voltak magyar állampolgárok. Sokan azért nem tudják felújítani állampolgárságukat, mert lakóhelyük állama nem engedélyezi számukra az új állampolgárság felvételét, ugyanak kor elfogadná a bevándorlás előtt már meglévő állampolgárságot, amit viszont a magyar állam tagad meg. Amikor Magyarország ezeket az állampolgárságtól megfosztó döntéseket hozta, akkor tettei ellenkeztek a nemzetközi joggal, az ENSZ alapokmányával. Azaz id őszerű lenne már megszabadulni a kirakatperek gyalázatos
