Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 17 (225. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2988 Álljon meg egy pillanatra, miniszterelnök úr! Amit ön itt csinált, az visszaélés egy fiatalember vérével, akit meg akartak gyilkolni, visszaélés a magyar cigányok kiszolgáltatott helyzetével, és visszaélés 116 ezer, érettségire készülő fiatal embe r szorult helyzetével. (Közbekiáltás az ellenzéki oldalról: Úgy van! - Taps az ellenzéki oldalon.) Ajánlom a figyelmébe, ha hazamegy, megnyugszik, vegye elő a múlt heti Népszabadságot, üsse föl a hétvégi mellékletet, Hankiss Elemér tanulmányát. (13.40) Han kiss Elemér hosszan ír a beszűkült tudatú politikusról, aki mindenben csak a politikai hasznot, a primitív napi támadási lehetőséget látja. Ez az, amit ön itt most csinál. (Zaj a kormánypártok padsoraiban. - Taps az ellenzék padsoraiban.) Lehet és kell is beszélni a cigány fiatalemberrel szembeni gyilkossági kísérletről, el kell ítélni ezen a helyen is. De kérem, szóljon a saját belügyminiszter asszonyának, szóljon a saját rendőrségének, hogy akkor ne takargassa (Zaj a kormánypártok padsoraiban.) ennek a gy ilkossági kísérletnek (Közbekiáltások a kormánypártok padsoraiból: Saját?! Saját rendőrség?! Olyan volt nektek!) nyilvánvalóan rasszista oldalát. Mert ezt teszi az ön rendőrsége. Kérem, hogy ha az érettségiről kíván beszélni, akkor maradjon itt, napirend e lőtt erről fogunk beszélni. Sok teendő van ezzel kapcsolatban, de nem hiszem, hogy az a teendő, amit itt ma ön megkísérelt, szemforgató és álszent módon megvádolni az ellenzéket azzal a kialakult botrányos helyzettel, amit ma 116 ezer gyerek és a családja szenved el. Amit ön ma itt csinált, az nem más, mint álszentség; Tartuffe, miniszterelnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Megadom a szót Kuncze Gábornak, a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőjének, ötperces időkeretben. P arancsoljon! KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez most egy érdekes vitává alakul már megint, merthogy én úgy éreztem, a miniszterelnök, érzékelve bizonyos állapotokat az országban, felemelte a szavát ez ellen, és azt mondta a polit ika egészének, hogy azért álljunk meg egy pillanatra, hiszen nem lehet mindig mindent valakinek a saját javára fordítani, kell, hogy legyenek olyan közös határpontok, ahol együtt megyünk, mert ez a Magyar Köztársaság érdeke. Ezek után Pokorni frakcióvezetőhelyettes úr felszólal - ahogy mondta - a primitív politikai támadás ellen, azt mondván, hogy mindenki primitív politikai támadásnak érzékel minden megszólalást. Szóval, először is azt gondolom, az helyes, ha a miniszterelnök ilyen ügyekben felemeli a sza vát. Nagyon jó, hogy ezt a parlamentben teszi, ráadásul hetente teszi, mert hetente ülésezik a parlament, és miniszterelnökként fontosnak tartja, hogy véleményt nyilvánítson. Én jobban szerettem volna azt hallani, hogy való igaz, vannak vitáink, kell is, h ogy legyenek, hiszen erre való a Magyar Köztársaság parlamentje, magát az intézményt is erre hozták létre, és helyes, ha mi különböző ügyekben vitákat folytatunk egymással, hiszen választókat képviselünk, és a választók is vitatkoznak egymással, mert adott esetben különböző ügyeket másként gondolnak megoldani, más az elképzelésük róla. De kell, hogy legyenek olyan ügyek, amelyekben közösen, együtt nem engedünk. Ilyen egyrészt a rasszizmus. Egész egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy ez az országban teret nye rjen. Minden egyes alkalommal, amikor ez a jelenség felüti a fejét, a politikai közéletnek, a társadalmi közéletnek a leghatározottabban, a legkövetkezetesebben vissza kell utasítania, és fel kell lépnie ez ellen. És akkor, képviselőtársaim, most tekintsün k vissza az elmúlt tíztizenöt évre, és mindenki vizsgálja meg a saját lelkiismeretét, vajon megtette mindent e tekintetben, vagy pedig játszott időnként a szélsőséges indulatokkal. Vajon megtette mindent ennek érdekében, vagy pedig támogatott olyan sajt óorgánumokat, rádióműsorokat, amelyek kifejezetten játszanak ezekkel az indulatokkal? (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Vajon felszólítotte az előfizetésükre? Vajon felszólítotte a hallgatásukra? Vagy pedig egyszer s mindenkorra minden alkalommal legalább e gy
