Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 11 (224. szám) - Mit „teljesített három év alatt a Medgyessy-Gyurcsány-kormány” című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÉKI GABRIELLA jegyző: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
2910 Sajnálattal kell megemlítenem, hogy a konzervatív ellenzék még ebben a rendkívül fontos nemzeti kérdésben is önérdekű álláspontot képviselt. Táplálta és gerjesztette a csatlakozással kapcsolatos kételyeket, majd megpróbálta azt is elhitetni, hogy Magyarország a csatlakozás vesztese lesz. Ezt az azóta ismertté vált tények és adatok egyértelműen cáfolják. Az ellenzék hamis híresztelése ellenére Magyarország nem lett nettó befizető. Az uniós csatlakozást a gazdaság szereplői zökkenőmentesen élték át, kivéve a mezőgazdaságot, amely a Torgyánféle mezőgazdasági politika egyik utóhatásaként valóban felkészületlen volt az új követelményekre. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból .) (9.10) Kormányunk a piacgazdaságról vallott nézetének és választási programjának megfelelően folytatta a korábbi állami tulajdonú vállalatok privatizációját, mivel a piac csak független, egymással versengő, magántulajdonban lévő vállalkozások bázisán mű ködhet hatékonyan. Viszont jelentős változásokat juttattunk érvényre a privatizációs folyamatban. Megerősítettük törvényi alapjait és átláthatóságát. Megszüntettük az állami tulajdon átjátszásának lehetőségeit, kötelezővé tettük a nyílt és ellenőrizhető ve rsenyt az állami tulajdont megvásárolni szándékozók között. (Révész Máriusz: Erdős Ákos?) Tudatában vagyunk annak, hogy a privatizációt különböző okokból ellenzéki politikusok és kormánypárti szimpatizánsok között is többen bírálták és bírálják. A demokrat ikus koalíció azonban nem osztja azt a véleményt, hogy az állami vállalkozói vagyon megtartásával megvalósítható lenne a piacgazdaság korlátozása. Nem fogadjuk el azokat az érveléseket sem, amelyek az állami gazdálkodói vagyonban látják a nemzeti érdekek v agy pláne a munkavállalói szempontok védelmének egyedüli lehetőségét. Amikor a 2002es választásokat követően a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége megalakította koalíciós kormányát, egy sor felhalmozódott, meg nem o ldott problémával találta magát szemben. Kormányunk ezért száznapos programokat alkotott azoknak a gondoknak az enyhítésére, amelyek nem tűrtek további halasztást. Ezek közül ki kell emelnünk a közszolgálatban dolgozók részére már az OrbánTorgyánkormány által is beígért, de meg nem valósított, általunk végrehajtott jelentős, 50 százalékos béremelést. Ki kell emelnünk, hogy a nyugdíjasoknak visszaadtuk azt az 52 milliárd forintot, amelyet a magát polgárinak nevező kormányzat kivett a nyugdíjasok zsebéből. Jó érzéssel említem ezeket a lépéseket, mert azt támasztják alá, hogy a kormány teljesítette azokat a vállalásait és ígéreteit, amelyeket a választások előtt tett. Nem akarom ugyanakkor elleplezni, hogy ezek a szükségszerű lépések bizonyos tekintetben utóé letet is jelentettek annak a gazdaságpolitikának, amelyet az Orbánkurzus az egyébként törvénysértő kétéves költségvetésében meghirdetett. A belső kereslet növekedésére építő korábbi gazdaságpolitika és a választások után a tűrhetetlen szociális igazságtal anságot rapid és radikális eszközökkel felszámoló száznapos intézkedések a gazdaságot kétségtelenül kibillentették az egyensúlyi pályáról. Áttekintve a gazdaság általános helyzetét, kormányunk korrekciókról és kiigazításokról döntött. Az új makrogazdasági pályát a 2004. évi konvergenciaprogram rögzítette. Ebben az Európai Unió átlagát 2 százalékponttal meghaladó éves gazdasági növekedést, az államháztartás hiányának és az infláció mértékének a maastrichti kritériumokkal összhangba hozását vállaltuk 2008ig. Intézkedéseink eredményeképpen 2004 folyamán a gazdaság a hosszú távú, fenntartható, egészséges növekedéssel jellemezhető makrogazdasági pályára állt. A GDP növekedése a 2003. évi 3 százalékról 2004ben 4 százalékra gyorsult. Ismét kétszámjegyű, pontosan 15,7 százalék lett az exportnövekedés üteme, és jelentős, 8,3 százalékos lett a beruházások bővülése. E két eredmény annál is kiemelkedőbb, mert a kormányzati gazdaságpolitika - finoman szólva - igen erős monetáris ellenszélben érte el ezt az eredményt. Mi ndeközben markáns adócsökkentést hajtottunk végre. Míg 2002ben az átlagos személyi jövedelemadóterhelés 22 százalék volt, ez 2004re 19,6 százalékra csökkent, az idén ez várhatóan
