Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 21 (200. szám) - Dr. Pósán László (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Ötszáz bizony dalolva megy?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
288 kényszernyugdíjazásokra kényszerülnek. Csak a Debreceni Egyetem például 512 fő elbocsátásáról értesítette a munkaügyi központot, és országosan több ezer ember veszíti el munkahelyét. A Rektori Konferencia szerint 2005ben 25 milliárd f orint hiányzik a felsőoktatásban ahhoz, hogy az adósságállomány ne növekedjék. Parlamenti évértékelő beszédében Gyurcsány Ferenc 170 milliárdot ígért az úgynevezett universitas programra. Korábbi nyilatkozataik alapján ez minden bizonnyal a Magyar Bálint á ltal operatív lízingtechnikának nevezett módon lesz finanszírozva, ami azt jelenti, hogy a beruházási és üzemeltetési költségek felét az amúgy is eladósodott egyetemeknek kell majd állnia. Miniszter Úr! Ez az évtizedekre szóló eladósítás nem emlékezteti ön t az országot csődbe juttató Kádárkorszak gazdaságpolitikájára, melynek végét éppen Gyurcsány Ferenc kívánta deklarálni? Ha elhibázott gazdaságpolitikájuk miatt ennyire szűkösek a források, nem az lenne a logikus célkitűzés, hogy legalább a felsőoktatás m űködőképességét és az ország versenyképessége szempontjából fontos, jól képzett szakemberek munkahelyét megőrizzék? Színvonalas felsőoktatás nélkül hogyan képzelik a tudásalapú társadalom sokat hangoztatott szlogenjét tartalommal megtölteni? (15.50) Kinek készül az universitas program, ha önök most lefejezik a magyar felsőoktatást, és olyan adósságcsapdába hajszolják, ami évtizedekre spanyolcsizmába szorítja? Mit érnek majd az infrastrukturális beruházások, ha megtizedelik az oktatói, kutatói állományt? Vár om válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Válaszra megadom a szót Bozóki András miniszter úrnak. DR. BOZÓKI ANDRÁS , a nemzeti kulturális örökség minisztere : Elnök Úr! Képviselő Úr! Köszönöm kérdését. Ami a létszámcsökkentést illeti, az azonnali kérdés címéből nehezen lehetett - ugye, “Ötszáz bizony dalolva megy” címmel tette fel a kérdést - kitalálni, hogy vajon mire vonatkozik, de végül is sikerült, és köszönöm, hogy ezt megvilágította. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Ami a z Oktatási Minisztérium létszámcsökkentését illeti, ilyen létszámcsökkentést a minisztérium nem írt elő, a béremelés forrásainak mintegy felét biztosítja az állami költségvetés. A másik rész forrása lehet a takarékossági intézkedés, a bevételnövelés, és bi zony valóban a létszámcsökkentés. A lehetőséget az intézmény vezető testülete határozta meg, tehát nem mi, a kormány központilag írtuk volna elő. Az intézményeknek saját erőből kell kigazdálkodniuk a kötelező béremelés fedezetét, és ezt néhány helyen létsz ámátcsoportosítással, leépítéssel teszik meg. A legtöbb intézménynél - és sajnos a Debreceni Egyetem is, úgy látszik, ilyen - hosszú idő óta nem történt meg valós szerkezeti, szervezeti átalakítás, a státusmegszűnések elsősorban azt az eredményt szolgáljá k, hogy egyfelől fiatalodhasson az intézmények oktatói, kutatói állománya, másfelől hogy átszervezésekkel, tanszékösszevonásokkal, az intézményekhez kötődő külső szervezetekhez, vállalkozásokhoz való átcsoportosításokkal racionalizálják az egyetemek, főisk olák szervezeti gazdálkodását. Fontos tudni, hogy az egyetemeken megszüntetett státusok kis része az oktatói státus. Ebben az esetben az oktatók jelentős része nyugdíj mellett dolgozik közalkalmazottként, tehát egyfelől közalkalmazott, másrészt nyugdíjas, nyugdíjat is kap. A megszűnés nagy része az egyetem úgynevezett szolgáltatói státusait érinti, például takarítói, karbantartói, ügyintézői státusokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Konkré tan a Debreceni Egyetemen 512 státust szüntetnek meg, ebből körülbelül 50, tehát csupán 50 az oktatói álláshely. (Dr. Pósán László: Rosszul tudja!) Azok, akik nyugdíjba… ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Miniszter Úr! Viszontválaszra még lesz lehetősége.
