Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 3 (221. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
2673 egyeztetések után a 2005. májusi közgyűlésen pedig már a végrehajtás módjáról szándékozik dönt eni a közgyűlés. A fenntartó megyei önkormányzat szocialista vezetésű többsége álláspontját kizárólag pénzügyigazdasági szempontokra alapozta, s azzal érvelt, hogy az intézmény elavult és felújításra szorul. A felújítást ugyanakkor pénzhiányra, valamint a pályázati lehetőségek hiányára hivatkozva utasították el. A rendelkezésemre álló információk szerint a megyei önkormányzat állításai nem helytállóak, hiszen a fenntartásában lévő valamennyi, hasonló feladatokat ellátó intézményben fejlesztéseket foganatos ít. Az áttelepítésre kijelölt intézményben, Szátokon is beruház, hozzávetőlegesen 70 millió forint értékben. Ennek célja, hogy az ottani otthont a speciális igényű gyermekek befogadására alkalmassá tegyék. Az áttelepítésről szóló döntés hevenyészett és roh amtempójú előkészítésére jellemző az is, hogy ezek a tervek csak a napokban készültek el, és egyáltalán nem biztos, hogy a tervezett felújítás szeptemberre, a tanévkezdésig befejeződik. Tisztelt Országgyűlés! Persze a pénzügyi szempont mellett léteznek egy éb szempontok is. A gyermekek és a szülők úgy élik meg, hogy méltánytalan az, amit velük szemben elkövetnek. Ezek a gyermekek az állandósághoz, ugyanahhoz a környezethez, ugyanahhoz a pedagógushoz, nevelőhöz ragaszkodnak, az esetleges változásokra jóval ér zékenyebben reagálnak, és ez a változás óriási törést is jelenthet az életükben. A gyermekeket ellátó nevelőtestület, kiszolgáló személyzet számára is tragikus a helyzet. Nagy részük ugyanis - több mint 90 százalékuk - cserhátsurányi lakos, s nincsenek kön nyű helyzetben, ha a jövőben Szátokra kell eljárniuk dolgozni. Aki ezt megoldani nem tudja, az elveszítheti az állását is - hírlik. Végül, de nem utolsósorban a fenntartó nem vette figyelembe Cserhátsurány községének az érdekeit sem. Az intézmény a települ és legnagyobb munkáltatója ugyanis. A várható elbocsátások következményei az önkormányzatnál fognak lecsapódni szociális feszültségek formájában. Végezetül az átszervezés egyik fő indokaként a Nógrád Megyei Közgyűlés előterjesztésében az szerepel, hogy a c serhátsurányi otthon fejlesztésére nincsenek állami pályázati lehetőségek. Mindezek fényében tisztelettel kérdezem az illetékes Oktatási Minisztériumot, hogy miért nem teremt lehetőséget a hasonló intézmények pályázati úton történő fejlesztéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz: “Az 1990 előtti állampárti privatizáció utóélete?” címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak. KÉ KKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a felszólalásomat elsődlegesen nem a kormánypártok képviselőihez intézem, hiszen ők tisztában vannak az általam elmondottak igazságával, ugyanis az alábbiakb an róluk lesz szó. Szeretném felhívni az adófizető állampolgárok figyelmét, hová is vándoroltathatja a hatalom az adóforintjainkat, hová is tűnhetnek a hitelek ezermilliárdjai. A történet az 1980as évek végén kezdődött, amikor is a magyar gazdasági infras truktúra - a gyárak, az üzemek, a termelőszövetkezetek - túlnyomó részét a termelő folyamatokhoz hozzá nem értő, a termelésben részt nem vevő kommunista pártelit privatizálta le magának az erre a célra a pártállami parlament által meghozott, alkotmányellen es tulajdontörvények segítségével. Ezt követően senkinek sem okozott meglepetést, hogy ezek a pártmunkában kitűnt elvtársak ezt az ebül, de legalábbis alkotmányellenesen szerzett termelőigazdasági potenciált nem voltak képesek működtetni. De azért a vagyo narányos jövedelemre igényt tartottak. A nem működtetett vagy csupán
