Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 3 (221. szám) - Az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásához, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges további kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
2639 figyelmemet, hogy a vizsgálati programok egy részében már nézték a jelzálogjog fedezetű hitelek, magyarul a jelzáloghitelek ügyét, tehát ne írjam azt, hogy ezt v izsgálják, hanem írjam azt, hogy a helyszíni vizsgálati programjukba építsék bele, és erről adjanak számot évente. Hát én ennek állok elébe, természetesen, miért ne tegyem!? És még egy utolsó gondolat az önkormányzatok helyéről, szerepéről a lakáshoz jutta tásban. A fővárosi önkormányzat olyan rendeletet hozott, amely kizárja, hogy aki öt éven belül eladta a lakását, az lakáshoz juthasson. Őszintén remélem, hogy a közigazgatási hivatalok is tudomásul veszik majd azt, hogy a 4/2005. (II. 25.) alkotmánybíróság i határozat megszületett, és ezt követően a közigazgatási hivatalok is mindig felhívják majd a figyelmét a helyi önkormányzatoknak, vagy például a megyei, fővárosi önkormányzatnak, hogy milyen szabályok szerint lehet és kell a lakással kapcsolatos rendelet eiket megalkotni. Tisztelt Ház! Én abban kérem a segítséget, hogy értsük meg: vannak olyan ügyek, ahol most még lehet tenni, de lehet, hogy holnap már nincs módunk rá, mert elment a hajó. Ebben a lakásmaffiaáldozatok megsegítésére vonatkozó ügyben azt kel l mondanom, hogy most még tudunk segíteni, lehet, hogy holnap már nem. Én nem félek ugyan a Strasbourgba eljuttatott keresetektől, majd kiderül az igazság, az a dolga, hogy kiderüljön. Őszintén remélem, hogy mi addigra már lépünk itt Magyarországon. A má sik, hogy a SorsTársak Közhasznú Egyesületének elnök asszonya nekem is megmutatta azt az áprilisban kelt levelet, néhány tanácsomat is elfogadta a szövegezésre, éppen ezért azt kell mondanom, hogy mi továbbra is közösen együtt dolgozunk azért, hogy a sors társak ne legyenek sokáig károsultak, de a sorstársak legyenek szerencsések abban, hogy valami segítséget kapnak. Köszönöm, tisztelt elnök úr, és köszönöm, tisztelt Ház, a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Két percben Kosztolányi Dénes kíván válasz olni. DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) : Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy a nézők és a hallgatóság miatt kell megemlíteni, hogy Strasbourghoz a SorsTársak Egyesületének civil szervezete fordult, mert a civil szervezetek végveszélyben látják a saját ügyüket, tehát nem az Országgyűléstől vagy képviselőktől ered a beadvány. Amiről én beszéltem, az az Alkotmánybírósághoz lesz beadva, azt tudakolva, hogy fellazíthatóe az Országgyűlés ellenőrző szerepe a kormány fölött, a mindenkori kormány fölött, vagy pont enne k az ellenkezője lenne kívánatos, és hogy egy országgyűlési határozat hol helyezkedik el végső soron a törvények hierarchiájában, hatályon kívül helyezhetőe, módosíthatóe, illetve egyszerűen negligálhatóe abban az esetben, ha olyan feladatokat ró valaki re, amelyeket nem szívesen hajt végre, vagy nem tud végrehajtani, vagy nem tudja határidőben végrehajtani. Mind a három megoldás lehetséges lett volna. A legszomorúbb tény ebben az ügyben, és azt hiszem, a vita végén ezt nyugodtan megfogalmazhatjuk, hogy a z egyetértés, a konszenzus ezek szerint a kormánynak nem kell. A képviselők igénylik itt az ország házában, szeretnénk minél több ügyben egyetértésre jutni, minden kezdeményezést, ami jó szándékú és jó irányba próbál lépni, azt a jövőben a Fidesz pártsemle gesen, presztízsveszteség nélkül, illetve minden presztízsokot félretéve támogatni fogja. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Csak szíveskedjenek önök előjönni ezekkel a javító, jobbító, az ország életét megkönnyítő, az európai csatlakozást elősegítő, a lecsúszásunkat, lemaradásunkat, a rossz érzésünket, az elégedetlenségüket valahogy oldó, eloszlató és a bizalmat visszaszerző javaslatokkal. Tegnap is egy ilyet vártunk volna. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Húsz perce volt erre a miniszterelnöknek, sajnos nem hallottunk tőle egyet sem. Ez a határozat (Az elnök ismét csenget.) alkalmas lenne arra, hogy elkezdjük a közös munkát.
