Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 3 (221. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról és a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2608 indokolás 2. §ában szereplő ponttal, és valóban a könnyítések, az állampolgárság egyszerűbbé tétele kicseng ebből az előterjesztésből. Miről is szól tulajdonképpen? Arról szól, hogy hogyan lehet valaki állampolgár, magyar állampolgár, a beutazásokról és a tartózkodásokról szól, vagyis arról, amiről az 1993as törvény is rendelkezett már, de egy kicsit megszorítóbban vagy nehezebb eljárást leírva, mint amit a mostani megcéloz vagy le is ír. Az állampolgá rságról egyébként ez az 1993as törvény talán a negyedik ilyen jellegű törvényünk vagy jogszabályunk. Az első 1879ben jelent meg, és aztán az 1921es befolyásolta, majd az 1957es, végül ez, amit most fogunk majd módosítani. De vannak ennek korábbi előzmé nyei is, és azért mondom el ezt, hogy a hallgatóság is, és aki nézi a televíziót, lássa, hogy itt milyen régi és komoly dologról van szó. Tehát már 1550ben ismert volt az indigenátus fogalma, amely során a rendek, az országgyűlés és a király egy külföldi személyt ismert el, akkor ugyan nem úgy mondták, hogy magyar állampolgárnak, hanem a Szent Korona alattvalójának. Az 1679es törvény már kifejezetten nevesíti a külföldiek Magyarországra való bejövetelét, úgy szól, hogy a külföldiek Magyarországra történő befogadása. Ha itt megnézzük az évszámot, ez 1687 pontosan, tehát egy évvel vagyunk túl Buda visszafoglalása után, szinte néptelen az ország, Pestnek például egyetlen lakosa sincs, egyetlen ház sincs, minden romokban áll, tehát I. Lipót, aki ezt a rendelet et vagy törvényt hozta, igenis érdekelve volt, hogy jöjjenek csak be a külföldiek, ezért született meg ez a rendelkezés. Majd III. Károly, Mária Terézia édesapja 1715ben - praktikus, okos ember volt - azt mondta, hogy a befogadottak akkor gyakorolhatják á llampolgári jogaikat, honfiúi jogaikat, és földet is csak akkor vehetnek, ha először lefizették azt az összeget, amelyet a rendek meghatároztak, megkívántak. Aztán jött ez a már említett 1879. évi igen komoly törvény, amely már kifejezetten az állampolgárs ágról, az állampolgárság megszerzéséről szólt, és itt már meghatározzák azt is, hogy bizonyos ideig egy helyben kell lakni ahhoz, hogy valaki állampolgár lehessen, bár erre már egy 1815. évi rendelkezés is vonatkozott, bár az csak az osztrákokra, hogy ha t íz évig itt laktak egyvégtében, akkor magyar állampolgárok lehettek. Itt azonban már nemcsak osztrákok, hanem mindenki, csökkentették az időt öt évre, ám ez nem volt elég, hanem még az is feltétel volt, hogy valaki öt évig az adófizetők listáján is szerepe ljen. De ez az 1879. évi állampolgársági törvény már ismeri a kettős állampolgárság fogalmát. (10.30) Ezt a kettős állampolgárságot aztán teljes egészében felrúgta az 1921. évi XXXIII. törvény, amely tulajdonképpen a trianoni békediktátumnak volt a magyar törvények közé való becikkelyezése. Ugyanis ez azt mondja, hogy az a magyar állampolgár, aki az abban a törvényben meghatározott magyar határokon belül lakik. Akik kívül laknak, azok nem. Sőt továbbmegy, és azt mondja, hogy aki más ország területén lakik, de korábban magyar állampolgár volt, elveszíti magyar állampolgárságát, és annak az államnak a joghatósága alá kerül, amelynek területén lakik a Kárpátmedencében. Ez azután, később majd még kitérünk rá, problémákat is okoz, és elválasztja a kétfajta magya rt; erről még szólni fogok. Tehát ez teljes egészében felrúgta a már létező kettős állampolgárság fogalmát. Az 1957esről nem kívánok különösebben szólni, hiszen azt módosította a '93as, amiről most beszélünk. Ez a '93as először is az '57eshez képest fe lemelte azt az időt, amíg Magyarországon kell lakni ahhoz, hogy valaki magyar állampolgár lehessen. Ez akkor európai szempontból teljesen elfogadható volt, nyolc évben határozta meg. És itt már különbséget tesz a '93. évi törvény a magyarok és magyarok köz ött aszerint, hogy ki hová ment vagy hová került Magyarországról. Tehát más elbírálás alá esik az, aki Ausztráliában vagy Amerikában él, mert ő magyar állampolgár vagy magyar állampolgár volt, és minden további nélkül kérheti a '93as törvény szerint a vis szahonosítás intézményét. A visszahonosításnál, mint tudjuk, rendkívül egyszerű az eljárás. Ahhoz itt kell ugyan lakni, de csak abban a pillanatban, amikor megkérvényezem, nem szükséges, hogy hosszabb ideig
