Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 21 (200. szám) - Lengyel Zoltán (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Mit ér a támogatás, ha nemzeti, mit ér az ígéret, ha szocialista?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz):
258 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőt ársaim! Most az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlásról döntünk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae a napirendi ajánlást. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napiren di ajánlást elfogadta. Tisztelt Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy ma a szünetben titkos szavazásra kerül sor. A szavazatok leadására húsz perc áll rendelkezésre, az értékelés további húsz percet igényel. Tisztelt Országgyűlés! Most, 13 ó ra 55 perckor áttérünk az interpellációk , azonnali kérdések és kérdések órájára. Lengyel Zoltán (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Mit ér a támogatás, ha nemzeti, mit ér az ígéret, ha szociali sta?” címmel ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Országgyűlés! Lengyel Zoltán, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez, “Mit ér a támogatás, ha nemzeti, mit ér az ígéret, ha szocialista?” címmel. L engyel Zoltán képviselő urat illeti a szó. LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Emlékszik még arra, hogy mit ígért a szocialista kormány a mezőgazdaságból élőknek? Azt, hogy mindannyian emelt fővel sétálhatnak majd az Unió főutcáján. Versenyképességet ígért és biztos megélhetést, sőt a jövedelmek növekedését. Nos, miniszter úr, önök mindjárt a koppenhágai megállapodás aláírásával négyszeres versenyhátrányba hozták a magyar gazdákat azzal , hogy beleegyeztek a 25 százalékról induló uniós támogatásba. Ma pedig az a helyzet, hogy hiába van ez a pénz hónapok óta az országban, önök hétről hétre csak a kifizetési határidőket tologatják. De hangzatos szocialista ígéret volt az Unió által engedély ezett nemzeti támogatások fenntartása is. Tisztelt Miniszter Úr! Több tízezer vidéki ember várja, hogy végre meghirdessék az idei évre vonatkozó támogatási rendeletet. Több tízezer ember, akinek a kormány a megélhetését veszélyezteti a késlekedéssel; külön ösen azokat az ágazatokat hozva ezzel nehéz helyzetbe, amelyek az Uniótól nem számíthatnak támogatásra. Ez főleg azért ad okot aggodalomra, mert az agrártárca már a múlt év végén is csak úgy tudta elkerülni a teljes pénzügyi összeomlást, hogy több nemzeti támogatást leállított, komoly feszültséget okozva ezzel például a tej, a baromfi- vagy a sertéságazatban. Miniszter Úr! Csak nem az a késlekedés oka, hogy az önök által rekordösszegűnek kikiáltott 2005. évi agrárköltségvetésben nincs erre fedezet? Ugyanis ha ebből levesszük az uniós támogatásokat, valamint a tavalyi évről áthúzódó kifizetési kötelezettségeket, bizony azt látjuk, hogy erre az évre a nemzeti támogatásokra egy fillér sem marad. Igen, miniszter úr, ez a szomorú valóság, egy fillér sem. A pénz tehát csak papíron létezik, a valóságban nem. Mit ígértek önök? Több pénzt az embereknek. Mit ígértek? Jóléti rendszerváltást. Mit ígértek? Azt, hogy felvirágoztatják a mezőgazdaságot. És mi van ehelyett? Lendületes hazugság, bátor mellébeszélés, tönk szél ére juttatott gazdák. Márpedig ha nincs mozgástér, honnan lesz forrás? Újabb hitelekkel terhelik majd a gazdákat? Így kívánják javítani a versenyképességüket és növelni a jövedelmüket? Vagy az uniós agrárpolitikai célkitűzésekkel mit sem törődve más fejles ztési célú pénzekből csoportosítanak majd át? Egy biztos, a kormányzat tehetetlen az ágazat problémáival szemben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a gazdák ismét az utakra vonultak, és követelik azt, ami jogosan jár nekik. És
