Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 2 (220. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
2564 Ő sem igazán értette, hogy miért van ő ott, hiszen a foglalkoztatási bizottság a foglalkoztatással kapcsolatos ügyre lett volna kíváncsi, hogy az ehhez a törvényjavaslathoz szigorúan kapcsolódó foglalkoztatási törvénynek a módosításáról mi a tárcának az álláspon tja, vagy mi az elképzelése, hiszen önmagában az az általános lózung, hogy több járulékot kell beszedni, meg arányos közteherviselést kell megvalósítani, ez nem igazán tartozik szorosan ehhez a tárgykörhöz. Amit kérdeztünk a Pénzügyminisztérium tisztelt ké pviselőjétől, arra természetesen nem tudott választ adni, hiszen nem az ő hatáskörébe tartozik ez az ügy, ezért itt és most hadd hívjam fel Katona Tamás államtitkár úr figyelmét arra, hogy ha valóban komolyan gondolják és valóban azt tervezik, amit az előb b Szabó Zoltán képviselő úr elmondott, hogy az őszi ülésszakon benyújtják az adókról és járulékokról szóló jövő évi törvényjavaslatban az ezzel kapcsolatos átfogó elképzeléseket, akkor ezt ossza meg legyen szíves majd a foglalkoztatási (Az elnök a csengő m egkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) minisztérium képviselőjével is, hogy egységes képet kaphassunk. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) (19.30) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Megadom a szót szintén két percre Horváth János képviselő úrna k, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy részt vehetek ebben a vitában, mert ez valami új. Valami új dinamikája van annak, ami itt történik, nevezetesen, a kormány nem hozza ide az Országgyűléshez azt a törvényja vaslatot, amire igény van, ígéret van, de hozza egy kormánypárti képviselő, mintha ellenzéki volna, bocsánat, hogy így mondom. Azért is mondom így, mert ha ezt egy ellenzéki képviselő hozta volna, szó szerint úgy, ahogy elénk került, Pető Iván képviselő úr megfogalmazásában, ha ezt valamelyikünk hozta volna, Halász János képviselő úr vagy aki ebben a témában már bajnokoskodik esztendők óta, és többen is vagyunk, akik foglalkozunk vele, akkor a kormány, azt hiszem, sőt tudom, nem támogatná, akkor azt mondaná , majd valamikor, mint ahogy eddig is mondta. Nos, minthogy nem így történik, hanem a kormány vagy bölcsessége folytán, vagy pedig - szabad ezt a szót mondanom? , mert szorítva érzi magát, bólint, ahogy Szabó képviselő úr mondta. Milyen szót is használt? Utálják ezt a törvényt - vagy valami ilyen szó került elő. Nos, ugye, tisztelt Országgyűlés, jó úgy belenézni a tükörbe, hogy ma este úgy viselkedünk, úgy történnek a dolgok, mint egy demokratikus parlamentben. Talán gyakrabban kellene! Köszönöm a meghallg atást. (Taps a Fidesz soraiból. - dr. Pető Iván tapsol.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Katona Tamás államtitkár úrnak. DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Önmagában a szabályozás nem az adó- és járuléktörvények módosításával oldható meg. Tehát ezért ez önmagában nem a Pénzügyminisztérium kompetenciája. Egyébként Bernáth képviselő asszony nyilván tudja, hogy a kormány terjeszti elő a törvényjavaslatokat, és nem az egyes minisztériumok. Tehát ilyen értelemben az az igénye, hogy a tárcák egymással konzultáljanak vagy egyeztessenek, nyilván csak úgy elhangzott a biztonság kedvéért. Azt én nem is kérem, hogy Halász képviselő ú r higgyen a kormánynak, hiszen a tényeknek sem nagyon szokott hinni, miért pont a kormánynak higgyen, ilyet én tehát nem kérek. Ahogy mondtam, be fogjuk nyújtani a közeljövőben azt a törvényjavaslatot, amely erre megoldást talál. Amennyire én tudom, ez a p robléma nem 2002 után keletkezett (Halász János: Azért nem oldottátok meg ti sem!) , tehát előtte is gond volt ez. Tehát általában az a probléma, hogy a speciális foglalkoztatás, ilyen a művészeti élet, ilyen egyébként az egész sajtó - és azóta kétségtelenü l
