Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. május 2 (220. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2561 figyelmét, hogy hihetetlenül nehéz lesz ezt a törvényt végrehajtani, hiszen egy rendkívül szerteágazó és nagyon sokrétű problémát kellene megol dani. Tettünk néhány javaslatot az ügy érdemi megoldása érdekében, sajnos különösebben nagy visszhangot nem keltett a kormánypárti oldalon. Amit az előbb Szabó Zoltán képviselő úr elmondott, jól tükrözi a mára kialakult helyzetet, hiszen ahány bizottság tá rgyalta ezt a törvényjavaslatot, gyakorlatilag annyiféle álláspont alakult ki. Ahogy hallottuk, a kulturális bizottságban egyhangúlag támogatták a javaslatot, a költségvetési bizottságban csak a kormánypárti képviselők támogatták a javaslatot, a foglalkozt atási bizottságban kizárólag az SZDSZ képviselője támogatta a javaslatot, a gazdasági bizottságban nem támogatták a javaslatot. Ez, amit itt most elmondtam önöknek, tökéletesen tükrözi ezt a zűrzavaros helyzetet, ami egyébként, nézzenek magukba, tisztelt k ormánypárti képviselők és államtitkár úr, senki másnak nem köszönhető, mint a kormány késlekedésének. Hiszen két éve lett volna most már arra, hogy végre egy olyan törvényjavaslatot nyújtson be, amely ezt a kaotikus állapotot megszünteti, és valamilyen mód on rendezi. Három munkaügyi minisztere volt eddig, illetve éppen a harmadik munkaügyi miniszter ül a bársonyszékben, éppen a harmadik pénzügyminiszter ül a pénzügyminiszteri bársonyszékben, két miniszterelnök kormányozta már ezt a kormányt és tett kísérlet et az ország kormányzására is, valljuk meg őszintén, ez eléggé sikertelen ez idáig, mégsem történt ennek a törvénynek a módosításával kapcsolatban érdemi lépés. Ezek után nem csoda, hogy tulajdonképpen itt áll vagy itt ül a parlament értetlenül, hogy miért is nem lehet, vagy miért is nem lehetett már az előző határidőhosszabbítás óta eltelt közel egy évben olyan javaslatot benyújtani, amely megnyugtatóan oldaná meg azoknak a munkavállalóknak a helyzetét, akiket színlelt szerződéssel kényszervállalkozóknak is nevezünk. És hadd tegyem hozzá, hogy nem kizárólag a kulturális élet sajátja, hiszen a különböző foglalkozási ágakban, akár az őrzővédő feladatot ellátókra gondolok, vagy sorolhatnám tovább a különböző szakmákat, ez bizony nagyon sok embert érint. Ezek után érdeklődéssel várja frakciónk, hogy mi lesz a kormánypárti többség álláspontja, ami az itt elhangzottak alapján meglehetősen szerteágazó. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Kétperces felsz ólalásra megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az MSZPből. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Bernáth Ildikó összefoglalta, és szerintem helyénvaló módon összefoglalta, hogy milyen szerteágazó kört ér int az a kérdéskör, amiről beszélünk, és az a szabályozás, amelyet meg kellene szülnie a parlamentnek, mennyire nem is egyszerű. Nagyon nem egyszerű, ez látható, nem véletlenül van a vajúdás viszonylag már hosszú idő óta e kérdéskör kapcsán. (19.20) Azt go ndolom, azzal, hogy különféle álláspontok fogalmazódtak meg a bizottságok vonatkozásában, semmi rendkívülit nem követtünk el, hiszen arról szól mindegyik álláspont, hogy mindegyiknek van valami olyanfajta végkövetkeztetése, ami a megoldás irányába akarja t erelni a dolgokat. A támogató jellegű azért, mert moratóriumot akar biztosítani egy évre, a tartózkodó állásponttal felruházott azért, mert azt akarja, hogy ha lehet, akkor a moratóriumnál jobb megoldást találjunk, és a kormány június 30áig találja meg az t az utat, amely tekintetében általános szabályozást lehet életre hívni. Tehát gyakorlatilag a jó és a jobb megoldások közül, vagy az elfogadható és a jó megoldások közül kívánunk valamelyik pályára ráállni, és ezért vannak a bizottsági véleményekben is kü lönböző álláspontok. Egy viszont nem különböző, egy viszont egységes, ez pedig az, hogy minden gondolkodás és minden szándék mögött az fogalmazódik meg, hogy egyfajta magatartásformát kerüljünk el. Az az egyfajta magatartásforma, amelynek az elkerülésére t örekszünk, nem más, mint hogy a járulékok
