Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak

2005. április 26 (218. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP), a napirendi pont előadója:

2414 nem osztom a kormánypárti képviselő előadását. Bár megjegyzem, hogy nagy sérelemmel nem járt

ez, hogy később kezdtünk ennek a törvénynek a módosításához. Összességében a FideszMagyar Polgári Szövetség az előttünk fekvő törvényjavaslatot

elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak. Köszönöm figyelmüket.

(Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor)

: Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki szólni az általános vita

keretében.

(Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, így megkérdezem Ha

nkó Faragó Miklós

államtitkár urat

(Jelzésre:) - aki jelzi, hogy később kíván majd reagálni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Arra figyelemmel, hogy az előterjesztéshez

módosító javaslat érkezett, a ré

szletes vitára bocsátásra a következő ülésünkön kerül sor. A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27.

cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi X.

törvény módosításáról szóló törvényja

vaslat általános vitája ELNÖK (dr. Világosi Gábor)

: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik

a párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII.

törvény 27. cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi X. törvény

módosításáról szóló törvényjav

aslat általános vitája a lezárásig. Donáth László képviselő, MSZP,

önálló indítványát T/14147. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/14147/13. számokon kapták

kézhez a képviselők. Megadom a szót Donáth László képviselő úrnak, a napirendi pont előadóján

ak, tízperces

időkeretben. A képviselő urat illeti a szó. DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP), a napirendi pont előadója

: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam januárban benyújtott

törvénymódosító javaslat abba a folyamatba illeszkedik, amely 1990ben vette kezdetét, s bár már

akkor is tudható lehetett volna, hogy évtizedes politikai és morális és financiális történés ez, akkor is,

azóta is sokan megkérdőjelezték, miért, meddig és mennyiben kell a felelősséget hordoznia a ma itt

élőknek az egykor elköv

etett bűnökért és ezek következményeiért. Másrészt nyilvánvaló, sem történeti, sem morális értelemben nem változtatható meg ama

rettenetes tényhalmaz, amely a XX. század '40es és '50es éveiből reánk szakadt. Ezért az anyagi

kárpótlás nem csak részleges é

s esetleges volta miatt szimbolikus, eleve és lényege szerint jelképes.

Inkább a kárpótló önbecsüléséhez tartozik, semmint annak az illúziónak elevenen tartásához, amely

szerint lenne mód a restitúcióra, az egyszer elrontott dolgok helyreállítására. Így va

n ez most is, a Horthykorszak, a német megszállás és a nyilas rémuralom nemcsak magyar állampolgárok

százezreinek életét rabolta el, hanem valamilyen értelemben minden túlélőt megnyomorított.

Vannak, akiknek kínja és sebei számszerűsíthetőek, ahogy a törv

ényjavaslatban megfogalmaztatik. E törvény alapján “életjáradékot az kaphat, aki 1997. január 1je napjával, illetve az ezt követő

években a 60. életévét betöltette vagy munkaképességét bizonyíthatóan az üldöztetésből eredően

legalább 67 százalékban elvesz

ítette”. 2004 januárjában, tehát több mint egy esztendeje, hogy az

Állami Számvevőszék a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány gazdálkodásának

ellenőrzéséről szóló jelentését elkészítette, e jelentésben az ÁSZ felhívja a kormány figyelmét arra,

hogy “k

ezdeményezze az Országgyűlésnél a párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény

27. cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi X. törvény 2. § (3) bekezdésében