Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 26 (218. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és egyéb, az egészségüggyel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
2397 segédeszközök és az egészségügyi ellátás keretében külön jogszabályban meghatározott szolgáltatóknál történő kiszolgálásról szól. Azt hiszem, hogy ez az a t erület, amit azért is jól kell szabályozni - és itt Kárpáti Zsuzsával egyetértek ebben , mert a mai napig nem történt semmi ennek a teljes rendezettségének a biztosításához, hiszen amíg a gyógyszereknél viszonylag könnyű áttekinteni az adott hatóanyagtar talmú, még a kombinált készítmények sorát is, addig a gyógyászati segédeszközöknek az egyegy funkció pótlására, helyettesítésére, segítésére adott eszközrendszere nehezen áttekinthető; nehezen áttekinthető néha a szakember számára, de a beteg számára mind enkor. Talán ez is az oka annak, hogy ezen a területen volt feltárható a legtöbb ellentmondás, a legtöbb szabálytalanság és a legtöbb tévedés, ha nem akarom azt a szót használni, hogy visszaélés. Ezt a területet szabályozni nagyon gondosan kell, annál is i nkább, mert az esélyegyenlőség biztosítása kitüntetett szempontja az egészségügyi törvényünknek, és ha csak egy területet veszek, az idősödő társadalomban megjelenő kitüntetett segédeszköznek, a hallókészülékeknek a kérdését, akkor világosan kell látni, ho gy ma kettős rendszerrel találkozunk, hiszen van audiológiai szakrendeléshez kötött és gyártóforgalmazónál kiszolgáltatott eszközrendszer. S ha azt is ismerjük, és a parlamentnek, amely a pénzekkel is dolgozik, pontosan tudnia kell, hogy itt a készülékek ára a beteg számára is százezres nagyságrendű lehet, akkor ennek a pontos szabályozására azért van szükség, mert az országnak szinte harmada ellátatlan a szakember által biztosított készülékfelírás és kiszolgálás lehetőségével. Ez az a terület, amelynek a pontos szabályozása a szakma bevonásával ezen túlmenően szükséges, mint amit az adott szakasz leír a törvényben. A másik gondom, és ez összetett gond és régi gondja a magyar egészségügynek, a 36. § 4. pontja, amely ellenőrzés szintjén, de újrafogalmazva ér inti azt, hogy az egészségügyi dokumentáció ellenőrzése kapcsán a beutalási rendet ellenőrzi az OEP, illetve a MEP. (Jelzésre:) Mivel Kárpáti képviselő asszony csóválja a fejét, felolvasom szó szerint. Szó szerint azt mondja a 36. § 4. pontja: “Az OEP, ill etve a MEP ellenőrzi az egészségügyi dokumentáció vezetésére, a beutalás rendjére, továbbá…” - és így tovább, nem olvasom tovább. Az én gondom a beutalás rendjére vonatkozik. Azért vonatkozik a beutalási rendre - és hogy világos legyen, hogy miért gond ez , mert a 37. § 1. pontja leírja azt is, hogy “az így ellenőrzött szolgáltatónál - nem olvasom az összes kritikus pontját , a finanszírozási szerződésben nem szereplő, illetve a nem hatályos jogszabályoknak megfelelő szolgáltatásnyújtásnál visszavonási sz ankciót érvényesít”. Ez a visszavonási szankció akkor érvényesíthető, és ennek a két pontnak a kapcsolata akkor igaz, ha egyértelmű a magyar beutalási rend, ha világos és tisztázott, és nem a betegre bízott néha, hogy hova fordul az adott panaszával, tünet csoportjával, hiszen a kórformát a beteg nem tudhatja, ő a panaszát ismeri. A szerződések tartalmát viszont mindannyian pontosan ismerjük, és azt gondolom, hogy itt ellentmondások, viták, jogviták és pénzügyi viták keletkezhetnek. (10.00) A magyar beutalás i rend, amennyiben a közpénzből finanszírozott egészségügyet rendezetté kívánjuk tenni, az egyik legkritikusabb pontja a magyar egészségügynek, és a magam részéről feltétlenül szükségesnek tartanám a lehető legrövidebb időn belül egy tisztázott beutalási r end létrehozását anélkül, hogy sértenénk a szabad orvosválasztás lehetőségét. Az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének ellenőrzése néhány szakaszban, a 38. § táján változik. Itt az aggályokat az adatvédelmi biztos fogalmazta meg a bizottsági ülésen. A magunk részéről az adatvédelmi biztos minden aggályát helyénvalónak tartjuk, és a feloldásukat szükségesnek. Van még egy gond, amely több helyen előkerül. Ez a gond az, amikor tisztán szakmai kérdésekben, kizárólag szakmai megfontolások alapján meghozha tó döntéseknél a pénzügyminiszternek egyetértési joga van. A magunk részéről ezt nem tudjuk elfogadni. Világossá kellene tenni már, hogy a pénzügyminiszternek a globális költségvetési elemek meghatározásánál kétségtelenül szerepe van, hiszen ő felelős a kö ltségvetésért, annak egyensúlyáért, de az, hogy a
