Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 25 (217. szám) - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár:
2357 egyetemen ezt eddig is alkalmazták, nem látom be annak a veszélyét, hogy miért kellene ettől eltérni. Azt mindenki tudja ráadásul, hogy a pályázati feltételek kiírása szintjén is lehet egyébként mindenféle nagy trükkö ket csinálni, a rossz nyelvek sokszor azt is szokták mondani, hogy már csak az nincs beleírva, hogy hogyan hívják az illető pályázót. Nem azt mondom, hogy ez önmagában jó, de ha még pályázat sincsen, akkor meg még több umbulda és urambátyámkapcsolatrendsz er működhet. Szerintem a pályázat minden további nélkül felvállalható. A habilitációt szeretnénk - ez az ajánlás 386. pontja , ha ez előírás lenne az egyetemi tanári munkakör betöltéséhez. E tekintetben Szabó Zoltán a bizottság ülésén hasonló álláspontot képviselt, remélem, hogy e téren lesz egyfajta egyetértés közöttünk, pontosan azért, hogy a színvonalnak, a szakmai színvonalnak valamiféle garanciális elemét a törvényben mégiscsak lássuk visszaköszönni. És önmagában a habilitációnak a nemléte nem lesz sa jnos garancia a jelen helyzetben, főleg akkor nem, amikor a másik oldalról pedig éppen az államtitkár úr is mondta, hogy azért kell az egyharmad, mert akkor számos főiskola nem tudna egyetemmé válni, és így tovább. De erre nem az a megoldás, hogy levisszük generálisan a színvonalat, hanem pontosan az lenne inkább a megoldás, hogy igyekezzünk mindent felhúzni. És jelenleg van egy ilyen típusú szűrő, jól, rosszul, de mégiscsak működik, ha kiiktatjuk, akkor még ez sem lesz. Szerintem ezt érdemes lenne megtarta ni, és érdemes lenne a törvénybe belefoglalni. Az ajánlás 388. pontja az életkorra vonatkozik, ezt kormánypárti képviselők terjesztették be; maximálisan egyet tudok vele érteni, hogy 70 éves korig foglalkoztatható legyen az egyetemi tanár, főiskolai tanár. Egyetlenegy kérdés van, amit egyébként orvosolni kellene, hogy a költségvetési törvény sajnos nem ezt tartalmazza, és itt bizony mégiscsak vannak komoly jogi természetű problémák. Akkor vagy a költségvetési törvény idevonatkozó passzusait is módosítani ke llene a felsőoktatási törvény majdani elfogadásával összefüggésben, vagy pedig valamiféle összhangot meg kellene itt teremteni. Az ajánlás 403. pontja arról szól, hogy a dékáni pályázatokról ne a szenátus döntsön olyan értelemben, hogy rangsoroljon és után a a rektor nevezze ki, hanem azt mondjuk, hogy a kari tanács legyen ebben illetékes. Tudniillik onnantól kezdve, ha magasabb vezetői beosztásoknál a dékán nevesítve van, a dékán pedig egy kar vezetője, akkor innentől kezdve azt feltételezzük, hogy van kar, a kar pedig, még egyszer mondom, egy adott nagyobb tudományterület szakmai, oktatási és kutatási feladatainak az összehangolására, koordinálására meglevő szervezeti egység, ennek az ügye pedig egyértelműen ezen szakmai, oktatási és tudományos autonómia ke retébe tartozik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , tehát indokolt, hogy a dékánt ne felülről nevezzék ki, hanem megválasszák. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre megadom a szót Arató Gergely államtitkár úrnak. ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kicsit már kezdek fáradni, úgyhogy csak nagyon röviden néhány olyan elemre utalnék, amiről talán érdemes megemlékezni. Az egyik ügy, ebben meg tudom a képviselő urat ny ugtatni, hogy a költségvetési törvény megfogalmazásánál kellő gondossággal járt el az Országgyűlés, és úgy fogalmazott ebben a bizonyos 65 éves életkor kérdésében, hogy “ha egyéb törvény másképp nem rendelkezik”. Tehát ilyen módon, ha itt ez a törvény így rendelkezik, mint ezt a képviselő urak módosító indítványa előterjeszti, akkor ez nem üti a költségvetési törvényt, hiszen ott ez a fajta kivétel engedélyezve van. Ettől függetlenül a költségvetési törvénynek ezt a paragrafusát alighanem módosítani kell, m ert más területeken is okoz problémát, ami sajnos ilyen egyszerű módon nem orvosolható. A képviselő úr többi észrevételére anélkül, hogy most részletenként végigtárgyalnánk őket, hiszen ez mégsem egy bizottsági ülés, azt szeretném elmondani, hogy bármennyi re is terjedelmes a
