Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter:
227 Úgy gondolom, hogy ezek nélkül az együttműködések nélkül a szakemberek munkája is sokkal nehezebb, hiszen én magam is láttam olyan rámpát, ami elkészült, csak 5 méterrel volt hosszabb, mint a megengedett, csak egész picit volt meredekebb, mint amit meg lehet engedni, és a végén nem volt pihenő, hanem egy küszöb volt. Magyarán szólva ha kerekesszékkel akarok fölmenni, akkor jó nagy lendülettel kel l, hogy még át is repüljek. Ugyanakkor ha műszaki terveket, különböző építészeti átalakításokat, új beruházásokat úgy készít el akár egy önkormányzat, akár egy vállalkozás, hogy közben leül azokkal a civil szervezetekkel, akik pontosan tudják, hogy nekik m ilyen gyakorlati problémájuk szokott lenni ezen a területen, nagyon olcsón olyan szakismerethez és olyan tudáshoz jutnak, amivel nem kell aztán szétverni ezt a rámpát, nem kell újraterveztetni a megközelítési módot, hanem egyszerűen, gyorsan, pontosan, idő ben meg lehet ezt a feladatot oldani. Nagyon nagy lehetőséget látok abban, hogy nagyon erős a fogyatékossággal élő emberek civil rendszere és hálózata. Ebben természetesen benne van az is, hogy nagyon sokáig úgy érezték, hogy ők aztán senkire nem számíthat nak, és amit szeretnének elérni, saját maguknak kell kihajtani és megküzdeni. Ezek az emberek alapvetően arra építenek és nekünk is arra kell építenünk, hogy a megmaradt ép készség, a megmaradt tudás hasznosuljon. Nem azon keseregnek, hogy mi veszett el, h anem az a lényeg, hogy mi maradt meg. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy ami megmaradt, azt megfelelő lehetőségekkel hagyjuk nekik kihasználni. Szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy a szegregált munkáltatás és munkalehetőségek mellett egyre nagyobb teret kellene kapnia az integrált munkáltatásnak, illetve foglalkoztatásnak. Nagyon fontosnak tartom a meglévő munkahelyek akadálymentesítését abból a szempontból, hogy olyan kevésbé súlyos fogyatékossággal élő emberek, akik képesek teljes értékű munkát v égezni valamilyen területen - ezt mondom, mert ez elég plasztikus , ha egy kerekesszékes informatikus el akar menni egy vállalathoz, egy céghez dolgozni, meg kell neki küzdenie az akadályokkal. És egyetértek képviselőtársaimmal, akik arról szóltak, hogy n emcsak a közintézményeket, hanem általában az akadályokat a munkavállalás területén is le kell küzdeni. Akkor nem is beszéltünk még az otthon akadálymentesítéséről: egy megváltozott munkaképességű vagy egy fogyatékossággal élő, kerekesszékben élő ember egy váratlan helyzetben vajon hogyan fogja levenni a polcról a befőttesüveget, milyen segédeszközöket tudunk nekik adni, hogy mindennapi életük valamilyen formában jobb legyen, mint előtte volt. Azt hiszem, hogy ez a jelentés és ez a beszámoló pont azt a korm ányzati szándékot tükrözi, amely arra a kérdésre próbál meg válaszolni, hogy hogyan lehetünk jobbak holnap, mint amilyenek voltunk ma ezen a területen, és mivel elég nagy a mozgásterünk és elég sok a teendőnk, úgy gondolom, hogy egy jól átgondolt, négyéves programozással konkrét eredményeket, konkrét területen, konkrét emberek számára el fogunk tudni érni. Köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget, hogy szólhattam erről a napirendről. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Több felszólaló nem jelezte felszólalási szándékát. Megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnake válaszolni a vitában elhangzottakra. Miniszter asszony, önt illeti a szó. DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esél yegyenlőségi miniszter : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a támogatást és az empátiát, meg azt, hogy az Országgyűlés ilyen hosszú időt szentelt ennek a jelentésnek, és valóban az történt, amely hibába - vagy nem tudom, hibábae - én is beleestem , hogy nemcsak a jelentésről beszéltem az elején, hanem mindazokról a kérdésekről, amik ennek kapcsán felvetődnek. Azt hiszem, nagyon fontos, ahogy ezt többen is megfogalmazták, hogy ez közös ügy. Közös ügy egyrészt abból a szempontból, hogy pártok mentén nem osztja meg a Házat, az Országgyűlést, közös
