Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KAPÁS ZSOLT (MSZP):
225 nyelvpótlék azonos összegű lenne a nyelvvizsgabizonyítványok alapján fizetett pótlékkal. Egyébként több uniós országban ez teljesen természetes gyakorlat. Érzékelhető az eredmény a fogyatékossággal élők oktatásának a területén is. A velük való törődés szükségességét a fogyatékossággal élők nehéz szociális és iskolai helyzetéről szóló kutatások eredményei indokolják. Különösen azoknak szakad meg látványosan a tanulmányi pályája, akik például baleset miatt, betegség miatt váratlanul kerültek a fogyatékossággal élők közé . Csak kiemelt törődéssel, speciális tanterv alkalmazása révén csökkenthetőek a hátrányaik. Egy pedagógiai felmérés szerint az ilyen gyermekeknek, ifjaknak az oktatási intézményekben éretlen társaik, meg talán a nem megfelelő nevelői környezet miatt sérülh etnek az emberi jogaik és méltóságuk, nemkívánatos diszkriminációs hatások befolyásolhatják tanulmányi teljesítményüket, magatartásukat, önértékelésüket, életüket. Bár csaknem 40 százalékuk jár integrált osztályokba, speciális képzésük véleményem szerint, de a szakma véleménye szerint, ön jól tudja, miniszter asszony, nincs megoldva. Az iskolák több mint 20 százaléka a sajátos szükségletek figyelmen kívül hagyásával normál tantervű osztályban, integráció nélkül neveli őket, 23 százalék működtet gyógypedagóg iai osztályt, csaknem 9 százalék pedig speciális kiscsoportot. Az oktatási intézmények legszembetűnőbb gyenge pontja a szakemberek és a fejlesztő eszközök hiánya. Leginkább gyógypedagógusokra, fejlesztő pedagógusokra, iskolapszichológusokra lenne szükségük , a nevelőknek pedig tréningre, képzésekre, hogy a problematikus helyzet megoldására stratégiákat, taktikákat tanulhassanak. Ezen a területen a jelentés adatai egybecsengenek a tapasztalatokkal, kielégítők az eredmények, és nagyon bízom a helyzet további j avulásában is. Összegezve az elmondottakat, az akadálymentesítés és a foglalkoztatás ügyében elfogadhatatlan helyzet alakult ki. Kritikussá vált a fogyatékossággal élők civil szervezeteinek működése, túl sok a bürokrácia a fogyatékossággal élők szociális e llátása területén, de érezhető előrelépés történt a jeltolmácsolás, valamint a fogyatékossággal élők oktatása, szakképzése területén. Sajnos, a tapasztalatok mérlege összességében egy romló helyzetet mutat, és ezt a romló helyzetet a jelentés nem tükrözi v éleményem szerint kellő mértékben, és nem hívja fel kellő eréllyel a politikusok figyelmét az emiatt tartóssá váló emberi, lelki, szociális veszélyekre. Végezetül, tisztelt miniszter asszony, mint ahogy jeleztem, ezen a területen soksok pénz kell a költsé gvetéstől, hogy némi javulást érjünk el egyes területeken. Van egy olyan terület, ahol kevés pénz nagyon jelentős eredményeket mutathat fel, ez pedig az egyesületek támogatása. Ezt magam is tapasztalom, akár BácsKiskun megyében vagy más megyében, hogy egy megnövelt állami támogatással azok az emberek, azok a közösségek, falvakban, városokban, az egymással való kapcsolattartásukban, közösségi életükben lelkileg újulnak meg, és ehhez nem sok pénz kell. Talán van valamilyen tartalékalap ott, a költségvetésben , amely segítheti, elsősorban a civil szervezeteken belül az egyesületek munkáját. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Kapás Zsolt képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. KAPÁS ZSOL T (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Először is szeretném megköszönni azt az anyagot, azt a 93 oldalt, amely borzasztó részletesen és gazdagon mutatta be azokat az erőfeszítéseket, amelyeket 20012003 között a Magyar Köztársaság megpróbált ezen a területen elérni. Hasonló érzések dúlnak bennem is, mint több képviselőtársamban, ha viszont bármilyen utcán található járókelőt, fogyatékossággal élő embert megkérdeznénk, hogy ő mit érzett ebből a rengeteg m illiárdból és ebből a rengeteg emberi erőforrásfelhasználásból, nem biztos, hogy visszaigazolná
