Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 25 (217. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2234 Én őszintén remélem, hogy a mátrakeresztesi emberek minél előbb érezhetik azt, hogy az őket ért kárt, a lakóépületeikben bekövetkezett károsodást helyreállítják, és biztonságosan, megnyugtató körülmények között élhetnek az elkövetkezendő időb en. (13.40) A miniszterelnök úr megrendelése egy komplex helyreállítási tervre vonatkozott... (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Miniszter asszony! DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter : ...ez nemcsak azonnali, hanem eg y hosszabb távú munkát is igényel. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportjából, “Köztársasági elnök jelölése” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament ötévente felelős és szimbolikus döntést kell hogy h ozzon egy bizonyos kérdésben. A köztársasági elnök megválasztására gondolok. Felelős döntést, hiszen a köztársaság első polgára, a legfőbb közjogi méltóság székébe választunk; szimbolikusat meg azért, mert egyúttal azt az embert választjuk meg, akinek alko tmányunk és közjogi berendezkedésünk értelmében a pártok fölött állva a nemzet egységét kell megjelenítenie, képviselnie. Nem véletlen, hogy ötévente ezért meglehetősen nagy érdeklődés kíséri a legfőbb közjogi méltóság megválasztásának folyamatát, illetve az sem nevezhető különösnek, hogy a rendszerváltás óta eltelt rövid idő okán is egyelőre még keressük azokat a formákat, egyeztetési mechanizmusokat, amelyek segítségével a választást valóban ünneppé tudjuk varázsolni. És mondjuk meg őszintén, hogy az 1990es kivételével, a következő két alkalommal nem sikerült a politikának megfelelő módon egyezségre jutnia, olyan jelöltet találni, aki széles támogatottságot élvez a politikában, és persze akinek az esetében ebből az is következhet, hogy széles körű támogat ottságot élvezhet a társadalomban is. Ez azzal együtt is igaz, hogy - és hozzáteszem ehhez rögtön, hogy örvendetes - a köztársasági elnök pozíciójából adódóan, meg persze, ha meg tudja teremteni a méltóságát, illetve az elismertségét ennek a pozíciónak, a köztársaság legnépszerűbb polgára. Így volt ez Göncz Árpád esetében, akit kétszer választott meg a parlament az ötéves ciklusra, és így van ez Mádl Ferenc esetében is, akit legutóbb választott meg az Országgyűlés. 1995ben azonban, Göncz elnök úr megválasz tásánál már kettéosztódott a politika, és így volt ez lényegében 2000ben, Mádl Ferenc megválasztásánál is, pedig talán szerencsésebb lett volna, ha nagyobb támogatottságot sikerül a jelölt mögé felsorakoztatni. Aztán elérkeztünk az ismert helyzethez 2005ben, aminek van persze néhány érdekes kísérő jelensége is, de én most ezekkel különösebben nem foglalkoznék, már csak azért sem, mert lezártnak tekintjük mindazt, ami eddig történt. Volt azonban egy kezdeményezés nemrégiben, ami arról szólt, hogy a három r endszerváltó párt üljön le tárgyalni, és válasszanak, illetve jelöljenek közösen köztársasági elnököt. Ezzel kapcsolatban a Szabad Demokraták Szövetségének a kezdeményezéshez képest eltérő véleménye van. Egyrészt azt gondoljuk, hogy azok a pártok, amelyek 1990ben bekerültek, illetve a mai napig bent vannak a parlamentben, rendszerváltó pártok, merthogy a választópolgárok ilyennek ismerték el őket. (Dr. Géczi József Alajos: Mi is azok vagyunk.) Másodsorban pedig, miután azzal sem értettünk egyet, hogy a jel ölés egy párt ügye legyen, éppen azért, mert annyira megosztott a politika, hogy nem
