Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 20 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen!” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - VERESS JÓZSEF, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
2213 kiírások elkészüljenek, hogy a pályázatok időben be tudjanak érkezni, hogy azokat gyorsan és hatékonyan bírálják el, időben kössék meg a szerződéseket, és időben fizessék ki a beadott számlákat. Az új szerű megközelítésekhez, amelyeket Magyarország tett: nos, itt elhangzott, hogy az intézményrendszerünk kialakításakor hosszabb átalakításra volt szükség. Igen, mert összhangban azzal, amit az Európai Unió az új alkotmány életbe lépésekor meg fog tenni, az az külön fogja választani a belső ügyeket a közös kül- és biztonságpolitikától, mi ugyanennek az elképzelésnek a gyakorlati megvalósítása szellemében hoztuk létre a Nemzeti Fejlesztési Hivatalt és az Európai Ügyek Hivatalát, és az Európai Ügyek Hivatala, a mely korábban a Külügyminisztérium keretében működött, kivált a Külügyminisztériumból, és elindította az önálló intézményként való működését a Miniszterelnöki Hivatal keretében. Szeretném jelezni önöknek, hogy ugyanez a struktúra alakult ki néhány hónappal ezelőtt Svédországban, és jól látható, hogy több más tagország is várhatóan ebbe az irányba fogja továbbfejleszteni az intézményrendszerét. Azt is szeretném megemlíteni önöknek, hogy Magyarországon példamutató módon kialakult az Országgyűlés és a kormány közötti kapcsolatokat törvényi keretekben szabályozó jogszabályi háttér. Ezt más tagállamok ilyen módon tudtommal nem alakították ki. Tehát, ha úgy érzik a képviselőtársak, hogy jelen pillanatban még nem tökéletesen működik, akkor azt kell mondanom, hogy e z azért van, mert egy teljesen új intézményrendszer kialakításáról van szó, és nagyon örülök annak, hogy ez az újdonság Magyarország esetében valósulhatott meg először. Mint ahogy azt is szeretném elmondani, hogy Európapolitikája sem sok régi tagállamnak van ilyen kifejezett keretek között, ahogy ezt Vastagh képviselő úr elmondta. S azt is szeretném hozzátenni, hogy így egy nagyon világos sorozatban illeszkednek egymáshoz az egymást kiegészítő politikák, hiszen ehhez kapcsolódik az ország fejlesztéspolitik ája, a belső fejlesztéseket bővíti ki a határon kívülre a szülőföldpolitika, és ezt egy külön Balkánpolitika egy szélesebb térség irányába viszi el, amely aztán - ahogy logikusan gondolható - beleilleszkedik az Európapolitikába. Így aztán nehezen lehetn e azzal vádolni a kormányt, hogy nincs egy világos, különböző szinteken végiggondolt elképzeléssora, koncepciója és stratégiája. Elhangzott, hogy egy év után hol tartunk. Engedjék meg, hogy Gyurcsány Ferencnek egy korábbi gondolatát visszaidézzem. Ő azt mo ndta, hogy 1990ben Magyarországon véget ért a XX. század, és 2004ben megkezdődik a XXI. század. Azt hiszem, hogy ezzel ma már úgy nagyjából egyet tudunk érteni. Az pedig, hogy a közte lévő 15 év hogyan fog szerepelni a történelmi gondolkodásunkban, az el következő években fog igazán eldőlni. Akkor fog eldőlni, hogy a 15 év a rendszerváltás veszteségeinél lesze nagyobb számmal, vagy egy olyan befektetéssé fog alakulni, amely megalapozza a jövőt, és biztosítja azt, hogy az elkövetkező 15 évben Magyarország maximálisan ki tudja használni a tagságból fakadó előnyöket és lehetőségeket. Ezért tehát szeretnénk elérni azt, hogy egy sikeres Magyarország alakuljon ki. Mi kell ehhez? Írország példáját többen is említették a felszólalók közül. Nos, ők azt mondták el t öbb konzultációnk során, hogy az igazi váltás az ő kétszakaszos uniós tagságukban akkor történt meg 1987ben, amikor abban sikerült megállapodni először csak három évre, aztán azóta minden három évre, hogy kormányzó és ellenzéki pártok egyetértésével siker ült kialakítani az árak és bérek változásait, a makrogazdasági keretszámokat, és megalapozták az ő nemzeti fejlesztési tervüket. Szeretném hangsúlyozni, a siker titkát abban látják, hogy az első három évben az ellenzék publikusan kiállt ezért a megállapodá sért, és folyamatosan támogatta azt. Nagyon bízom benne, hogy ez a párbeszéd, amelyet mi folytatunk, mégiscsak elvisz ide, úgyhogy engedjék meg, hogy ez alkalommal is megköszönjek minden megalapozott és jó szándékú javaslatot és kritikát. Az viszont bánt, hogy a kezdeményezők érdeklődése lanyhulni látszik ezen a mostani órán a parlamentben, de bízom benne, hogy a későbbi párbeszédnél valódi párbeszédre alkalmas létszámban ők is jelen lesznek.
