Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 20 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen!” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - PÁSZTOHY ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - SZABÓ ISTVÁN (Fidesz):
2205 időt. Itt talán Szűcs Erika képviselő asszonyt tudnám említeni, de a rajta túltevő Lénárt képviselőtársamat is, aki mindenféle uniós összefüggést teljességgel nélkülöző, általa informatikai tárgyú felszólalást mondott, aminek az égvilágon semmiféle uniós vonatkozása és jogharmonizációs kapcsolódása nincsen. Kocsi László képviselő úr a vita elején kifejezte abbéli re ményét, hogy ez a vita megmarad elfogadható hangnemben és stiláris keretek között. Ez annál is inkább meglepett, mert a vita elején egy olyan hangütésnek lehettünk szem- és fültanúi Szanyi Tibor államtitkár úr részéről, amit én utólag örömmel konstatálok, hogy nem követett sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselő, nem vette fel a kesztyűt ilyen értelemben senki. Bár meg kell mondanom, meglepő volt az a fajta elővágás, amelyet kormányzati oldalról ő tett. Ugyanis - és ez végigvonult bizonyos értelemben az e gész vitán - olybá tűnhetett, mintha az ellenzék bűnéül lehetne felróni azt, hogy azonosít és fölvet olyan problémás területeket, amelyekkel kapcsolatosan a kormányzat tevékenysége bizony kívánnivalókat hagy maga után. De természetszerűleg kíná lkozik a kérdés, hogy vajon a Magyar Köztársaság kormánya és a Magyar Országgyűlés képviselői számára mi a fontosabb, a kormány sikereinek a sorjázása, vagy pedig az, ahogyan megélik a magyar emberek, a magyar családok, a magyar vállalkozások, a magyar önk ormányzatok az európai uniós csatlakozásunk óta eltelt időszakot, hogy milyen tapasztalatokat szereztek ők ezzel kapcsolatosan. Szanyi Tibor államtitkár úr volt szíves felemelőnek nevezni azt a versenyt, amelyben találhatták magukat az említett csoportok a z uniós csatlakozást követően. Nos, ezzel szemben én úgy gondolom, hogy az általunk említett területekkel érintett társadalmi csoportok kifejezetten azt érezhetik, hogy a verseny őket porba sújtotta, és nem tartom helyénvalónak az ellenzéknek felróni azt, hogy felemeli a szavát az ilyen kritikus területekkel érintett társadalmi csoportokért. Mert azt szeretném megkérdezni, hogy ki az, akinek fel kell emelnie a szavát a magyar önkormányzatok, a magyar vállalkozások, a magyar kis- és középvállalkozások érdeké ben, a magyar gazdák érdekében, ha nem a magyar parlamenti képviselőknek és adott esetben a magyar parlamenti ellenzéknek. Egyetlenegy olyan állítás sem hangzott el ebben a vitában, amely megalapozatlan lenne, és kiállná azt a kritikát, alapos lenne vele s zemben az a kritika, hogy Magyarország hírnevét rontaná az európai uniós intézmények előtt. Az európai uniós intézmények nem fognak helyettünk élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az európai uniós csatlakozás lehetővé tett számunkra. Vastagh képviselő úr azt mondja, hogy kétségbe vonja ez a mai vita azokat a közös erőfeszítéseket, amelyeket egyébként a csatlakozás pillanatában mindnyájan együttesen elismertünk. Én úgy gondolom, hogy a csatlakozás pillanatában teljes mértékben helyes volt a közös erőfesz ítéseket közösen méltatni, de az az út, amelyet be kell járnunk európai uniós tagországként, mérföldkövekkel van szegélyezve, és az egy év, amely eltelt a csatlakozásunk óta, egy olyan mérföldkő, amely mindenféleképpen szükségessé teszi azt, hogy az azóta tett erőfeszítéseket is értékeljük. Ebben vitathatatlan módon a kormánynak van kulcsszerepe. És ha a kormány nem tette meg azokat az erőfeszítéseket, vagy nem elégséges módon, amelyek szükségesek ahhoz, hogy igazán sikeresnek érezhesse mindenki az Európai Unióhoz való csatlakozást, úgy értékelhesse az elmúlt egy évet, hogy különleges lehetőségekhez jutottunk, és ezekkel a lehetőségekkel egyenlő eséllyel mindenki élhet, és nyertese lehet az európai uniós csatlakozásnak, ezt senkinek nem lehet felróni, hanem el kell gondolkodni rajta, hogy milyen további erőfeszítéseket kell annak érdekében tenni, hogy valóban elmondhassuk azt, hogy a lehetőségeink határát kitöltöttük, és nem messze alatta teljesítettünk. Még egyszer szeretném végezetül mondani, hogy Nógrádi Z oltán képviselőtársam mintegy emlékeztetőül ismét el fogja mondani, melyek azok a beazonosíthatóan kritikus területek, amelyekkel kapcsolatos felvetéseinkre nem kaptunk érdemi választ. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
