Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
220 ki a jelentésből, hogy ebből a 333 ezer fogyatékossággal élő személyből hánynak nincs megfelelő összegű szociális segélye, hány hallássérültnek nincs megfelelő gyógyászati segédeszköze, például nagyothalló készüléke, hán y mozgássérült nem jut kerekes székhez, hánynak a településén megoldatlan a közintézmények, pénzintézetek és bevásárlóközpontok akadálymentesítése. Sajnos, a különkülön egyébként rendkívül értékes részletek a jelentésben nem összegződnek. Tisztelt Ház! Az egyéni választókerületben dolgozó képviselőknek naponta kell szembesülniük a mozgáskorlátozottak, vakok és gyengén látók, hallássérültek és értelmi fogyatékosok megélhetési gondjaival. Lehet, hogy a hozzánk érkező panaszok révén elsősorban a problémákkal találkozunk és kevésbé az eredményekkel, emiatt is talán kritikusabbak is vagyunk a jelentés megállapításaival szemben. Segítette volna a képviselőket véleményük kialakításában, ha a jelentés szövegéhez mellékelték volna a fogyatékossággal élők civil szerv ezeteinek észrevételeit. Ennek hiányában a jelentés elbírálásában csak a legfőképpen illetékes szociális bizottság 12 igenlő és 10 elutasító szavazata jelent némi fogódzót. Képviselői munkám során négy területen ütköztem gyakrabban olyan gondokba, amelyeke t véleményem szerint nem kezel kellő súllyal ez a jelentés. Az első, nem kellő súllyal kezelt gond az akadálymentesítés, a második a foglalkoztatás, a rehabilitáció ügye, a harmadik az állami feladatokat is magukra vállaló civil szervezetek állami támogatá sának gondja, a negyedik a fogyatékossággal élők segélyezésének gördülékennyé tétele. A jelentés véleményem szerint nem tükrözte ezeket a súlyos gondokat valós állapotukban, emiatt jogos az aggodalom, hogy késedelmet szenved a megoldásuk is. (17.20) Az aka dálymentesítés ügyében burkoltan a jelentés utal a kiváltó okokra, a költségvetési támogatás csökkentésére. Erről képviselőtársaim szóltak már, s megvallom őszintén, akár szocialista képviselőtársam, akár Béki Gabriella, Sisák Imre vagy Soltész képviselőtá rsam gondolataival ezen a területen teljes mértékben egyetértek, és úgy gondolom, vagyunk néhányan a Házban, akik a költségvetési vitákban mindenkor kellő súllyal próbálták ezt a területet a javaslataikkal elősegíteni. Sajnos hiába indítványoztuk ezekben a vitákban konkrétan már az elért támogatások fenntartását, ezek a kormánytöbbség ellenállásán megbuktak. Az akadálymentesítésre korábban szánt összegek váratlan megvonása olykor bizarr következményekkel járt. Balatongyörökön például a vasútvonal feletti sz emélyi átjáróra szerpentinen felkapaszkodó kerekesszékes döbbenten tapasztalhatja, hogy lefelé már csak lépcső vezet, mert takarékosság miatt a lefelé vezető rámpának még évekkel ezelőtt csak az alapjai készültek el. Számomra ez egy metafora, egy jelkép, a mely jelzi azt, hogy elindul egy folyamat, azután megakad, és tulajdonképpen ezt követően ennek a hiányával kell együtt élnünk. A jelentésnek ilyen és hasonló esetek nyomán le kellene vonnia azt a következtetést, hogy az akadálymentesítés nemes ügyét a pén zügyminisztériumi hivatalnokok, a költségvetés tervezői, elfogadói meghiúsították, s a program befejezését a polgári kormány alatt biztosított összeg elvonása miatt a belátható időtávon túli jövőbe tolták ki. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa sze rint legkorábban 2050re érjük el az Európai Unió által meghatározott normákat az akadálymentesítés terén. Itt mindenki a saját életkorához hozzáadhat 48 esztendőt, ha ilyen ütemben halad az akadálymentesítés, körülbelül akkorra valósulhat meg az Európai U nió által meghatározott norma szerinti akadálymentesítés. Tisztelt Ház! Ha az állami, önkormányzati intézmények kétharmada ma elérhetetlen a kerekesszékkel közlekedők számára, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy bankokba, élelmiszeráruházakba, gyógyszertára kba 80 százalékos eséllyel nem tudnak bejutni a mozgássérültek a sok lépcső, a kerekesszéket szállító liftek hiánya miatt, a szűk ajtók vagy éppen a forgóajtók miatt. Semmiképpen nem elegendő az, hogy a jelentés csak az állami és önkormányzati épületek aka dálymentessé tételének az ügyével foglalkozik, mert rendezni kellene az üzleti világnak is a fogyatékossággal élőkkel szembeni tartozásait. Belátható időn belül valamennyi nagyobb
