Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 20 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen!” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KELEMEN ANDRÁS (független):
2188 ahelyett, hogy a területfejlesztési feladatok pontos elhelyezésében fogalmazná meg a térségek feladatköré t; ez rendkívül nagy hiba, nagyon komoly mulasztásokhoz vezet, és hihetetlen nagy versenyhátrányt okoz ezen a területen. Miről beszélek? Arról beszélek, amit már egyébként Nagy Sándor államtitkár úr is felemlített - úgy látszik, mégiscsak vannak pontok, am elyekben egyetértünk , hogy a térségfejlesztésben az önkormányzatoknak és a térségeknek sem szakmai kapacitásuk, sem ehhez szükséges pénzük nincsen, hogy meghatározott fejlesztési koncepciókkal versenyképesen lépjenek fel, és ilyen módon célzott pályázato kat írassanak, és célzottan vegyenek részt a pályázati versenyben. Ad hoc pályázás történik, a pénz utáni kiéhezettségben az önkormányzatok és a térségek a tárcák honlapján megjelenő pályázatokra egyszerűen minden módon próbálnak lecsapni. Szeretném arra f elhívni a figyelmet, hogy ha és amennyiben a tisztelt kormány ebben a szférában nem teremt ahhoz forrást, hogy vagy az önkormányzatok kizsigerelésének abbahagyásával, az önkormányzatok maguk tudjanak pénzeket teremteni erre a feladatra, vagy pedig célzott segítéssel, célzott politikával nem kapnak ahhoz megfelelő szakmai segítséget, hogy koncepcionálisan viszonyuljanak ezekhez a kérdésekhez, akkor a pénzek lehívásának elégtelensége még a kisebbik probléma lesz ezen a területen. Sokkal nagyobb problémával fo gunk szembenézni, ha azt látjuk, hogy semmifajta preferenciális súlypontja ennek a tevékenységnek nincs, és ha a pénzek szétforgácsolódnak a középtávon használhatatlan célokra. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Most függetl en képviselő következik, a Fidesz átadott kettő percet számára, tehát Kelemen András részére, akinek megadom a szót. DR. KELEMEN ANDRÁS (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mikes Évához csatlakozva én is nyilvánvalónak tartom, hogy ha a ne mzetek versenye is jelentkezik az együttműködés mellett az Unióban, akkor az uniós lehetőségek túlnyomó részével a kormány rendelkezik; hogy hogyan, arra ne vegyünk más példát, mint a pályázati pénzekhez jutás szabályozását. Pásztohy államtitkár úr szerint a pályázatok özönöltek a hivatalba. A problémát ott látom, hogy a pénz nem özönöl kifelé, maguk az összegek is gyakran elégtelenek. A feldolgozóipari beszállítók számának növelésére és megerősítésére a szaktárca szerint legfeljebb tizenöten, míg a logiszt ikai központok fejlesztésére háromnégyen pályázhatnak sikerrel. A versenyképességet szolgáló pénzalapot lezárták, a legnépszerűbb mezőgazdasági pályázatok nem működnek, és ez a helyzet a térségi fejlesztési pénzekkel is. A regionális pályázatok határideje olyan rövid, mintha háromnégy hét alatt be lehetne szerezni a szükséges okmányokat, és el lehetne készíteni a kifogástalan pályamunkákat. Egy valamirevaló hatósági igazolás, támogató nyilatkozat beszerzése államigazgatási eljárás keretében önmagában igén ybe vesz legalább ennyi időt. A pályázati feltételek néha egyszerűen értelmetlenek. Például a gazdasági versenyképesség érdekében a GVOP keretén belül a kisvállalkozások közötti együttműködés megszervezésére és projektek készítésére szánnak ugyan pénzt, az onban szükség természetesen inkább az együttműködők saját beruházásainak támogatására lenne. Nem fénymásolópapírra, festékpatronra van szükségük többmilliós értékben, hanem gépekre, raktárakra. Ráadásul az, aki megszervezi az együttműködést, maga nem lehet tagja a közösen tevékenykedők csoportjának. Ez éppen olyan, kedves képviselőtársaim, mintha a lakásépítésre felvett kölcsönt azzal a feltétellel adnák, hogy aki felveszi a kölcsönt, az nem költözhet be a lakásba. Mindenki panaszkodik, hogy a beadott pályá zatok elbírálása késlekedik. A hiánypótlás sokszor mondvacsinált, csak hogy a kifizetés minél jobban elhúzódjék. És mivel az állami szervek visszatartják az állampolgároknak járó pénzeket, ez a magatartás oda vezetett, hogy megindult a körbetartozások gazd aságbénító szokása, amiből, azt reméltük, már kinőttünk.
