Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 20 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - „Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen!” címmel politikai vita - DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
2145 DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tiszte lt Országgyűlés! Sőt: tisztelt Fidesz! Nem tudok elszakadni attól a címtől, amit a kezdeményezők adtak ennek a vitanapnak, ami egyféle bizonyítványosztást sugall, és egyben megadja az érdemjegyet is, jelesül elégtelent mond a Fidesz. Én nem tudom, hogy mik azok a mérőszámok, amelyekkel az ellenzéki párt ezt a bizonyítványt összeállította, mindenesetre én szeretném kikerülni azt a csapdát, hogy a kormány, úgymond, a bizonyítványát magyarázza, sokkal inkább szeretném elmagyarázni elsősorban a kezdeményezőknek azt, hogy miről szól az Európai Unió, illetve miről szólt európai uniós tagságunk első éve. Nos hát, az ellenzék olvasatában elsősorban a pénzről. Azt kell mondjam, hogy valóban vannak pénzügyi megfontolások az európai uniós együttműködés kapcsán, sőt ezeknek igen komoly jelentősége van, de nagy hibába csúszunk bele, tisztelt elnök úr, hogyha együttműködésről és versenyről nem beszélünk, ugyanakkor beszélünk mindenféle milliárdokról, százmilliárdokról. Szeretnék kapcsolódni Baráth miniszter úr szavaiho z, és így a parlament nyilvánossága előtt ismételten leszögezni, hogy a magyar csatlakozási egyezmény elvileg sem teszi lehetővé, hogy Magyarország nettó befizető legyen, sőt az elmúlt egy esztendő gyakorlatilag is pozitív eredményt hozott. Tehát, kedves F idesz, szeretném, hogyha a közvéleményt nem ezekkel a fals összefüggésekkel és milliárdokkal untatnák. Az EU nem szerencsejáték, nem valamiféle kaparós sorsjegy, ami különböző összegeket eredményez az önök olvasatában, sokkal inkább közös célokról, közös p rogramokról, közös projektekről van szó. (Tóth István: És a gazdák…?) A magyar gazdaság, igenis, rászorul arra az együttműködésre és rászorul arra a felemelő versenyre, amit az Európai Unió számunkra kínál, és elsődlegesen azokat a komparatív előnyeinket s zeretnénk kihasználni, amelyek a lisszaboni programból is számunkra adódnak: innovációra alapozott, tudásalapú gazdaság kiépítése. És, tisztelt elnök úr, szólnunk kell arról is egy ilyen politikai vitanap alkalmával, hogy milyennek is kell lenni egy ország gazdaságpolitikájának az EUtagsági viszonyok fényében. Egy EUtagország gazdaságpolitikájának mindenekelőtt hazafias gazdaságpolitikának kell lenni. A hazafias gazdaságpolitika elsősorban abban áll, hogy időnket nem egymás minősítésével és becsmérlésével töltjük, hanem sokkal inkább azokra gondolunk, akik itt, velünk, lett légyen az külföldi vagy hazai tulajdonos, de aki itt, velünk éli az életét, itt fizet adót, itt osztozik a terheinkben. És persze egy EUtagsághoz szükségeltetik hazafias társadalompoli tika is, végtére nemzetközi tapasztalat, hogy csak azok az országok képesek pozitív, számottevő növekedést felmutatni, amely országokban egyébként a népesség bővülése, a születési ráta is pozitív. Végezetül: politikai kultúránknak is hazafiasnak kell lenni , ami abból áll, hogy nem becsüljük le saját erőfeszítéseinket. A parlament fórumán talán keveset hangzott el, de éppen ezért szeretném újból kihangsúlyozni, hogy amikor az európai uniós tagságunk költségeiről, fáradalmairól, erőfeszítéseiről beszélünk, ak kor bizony számba kell vegyük azokat az átalakulási, mondhatnám, transzformációs költségeket, amelyeket ennek a célnak az elérésére fordítottunk. Hiszen nemcsak pénzügyi mérlegek vannak, elnök úr, számba kell venni azokat az erőfeszítéseket, azokat a követ kezményeket, amelyek a jogharmonizáció során előálltak, hiszen ezek nem ingyen vannak, minden egyes európai uniós harmonizált jogszabályunk bizony a gazdaság szereplőitől költségeket, erőfeszítéseket, áldozatokat kívánt. Bizonyos tudományos számítások szer int a csatlakozó országok körülbelül tízszer annyi energiát fordítottak a csatlakozásra, mint a befogadó országok ugyanennek a folyamatnak a segítésére. Nos, tisztelt Országgyűlés, ezek azok a folyamatok, ezek azok az összefüggések, amelyekről nem szabad e lfeledkeznünk, és mindazok, akik ilyenkor elégtelen bizonyítványokat osztogatnak többéves, sőt mondhatnám, évtizedes országos erőfeszítésekre, arra a közvélemény valószínűleg azt fogja mondani, hogy na, ebből így elég. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
