Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
214 büszkeségem, hogy Szigeti György képviselőtársammal együtt nyújto ttuk be ezt a javaslatot - azt mondhatom, hogy a 15 éves képviselői munkám legszebb pillanata. Én akkor is azt éreztem, hogy ha ezt a törvényt, ha azokat a feladatokat, amiket megfogalmaztunk benne, nem vesszük komolyan a cselekvés szintjén - és lehet, hog y így visszatekintve azt mondjuk, hogy irreálisan rövid határidőkkel , akkor ezt nem lehet teljesíteni. És ma ezzel nézünk szembe: a 2005ös év már elérkezett, ez volt például az akadálymentesítés határideje. Én azokban az ünnepi pillanatokban, már akkor, arról kezdtem beszélni, hogy ha a kormány és az önkormányzatok nem kezdik el időarányosan, évről évre tervezni a feladat megoldását, akkor el fog telni, gyorsan el fog telni ez a pár év, és újra csak szembenézünk a tengernyi feladattal. Ez a törvény nemcs ak a Fogyatékosügyi Tanácsot állította föl, amelyik nagyonnagyon fontos intézményrendszere ennek az ügynek, hanem kötelezettségként előírta a fogyatékosügyi program kidolgozását is, mégpedig négyéves ciklusokban. Amiről most tárgyalunk, ez a jelentés gyak orlatilag az első ilyen program teljesítményéről szól, igazából három év, a 2001., 2002. és 2003. év anyaga található benne. Amikor azt mondom, hogy egyszerre sok ez, ami a kezünkben van, akkor arra gondolok, hogy ami itt Magyarországon fogyatékosügyben tö rtént az elmúlt hat évben vagy akár csak ebben a háromban, amiről szól az írott anyag, az sokkal több, mint amennyi fogyatékosügyben történt a megelőző hat évtizedben. És én ezt biztosan állítom. Másfelől viszont, amikor azt mondom, hogy nagyon kevés, akk or azt azért érzem, mert amikor ezt a fogyatékosügyi programot tárgyaltuk a parlamentben 2001ben, én akkor is elégedetlen voltam a benne szereplő tartalommal. Elégedetlen voltam azzal, hogy nagyon sok olyan megfogalmazás szerepelt a programban, hogy: fel kell mérni, felül kell vizsgálni, össze kell írni, újra kell szabályozni s a többi, s a többi. Bennem is élt ez a türelmetlenség, hogy a cselekvés szintjén szeretném érzékelni, látni a változásokat. Ez a jelentés a programnak felel meg, valóban nagyonnagy on sok pontban és témában az a megállapítás szerepel, hogy: felmértük, összeírtuk, elterveztük, folyamatban van az újraszabályozás, és a többi, és a többi - és ezért vagyok elégedetlen vele. (16.50) Ami magát a jelentést illeti: szerintem egyszerűen dicsér etre méltóan jó munka. A szerkezete abszolút logikus. Azt a megoldást választotta a tárca, hogy két fejezetben szól a feladatokról. Az első fejezet szerkezete követi pontról pontra a program tételeit, és pontról pontra írja le, hogy mi történt ezzel a bizo nyos ígérettel, ami ott szerepel. Teszi mindezt a törvény szerkezetét követve, olyan módon, hogy a környezet területén történő változásokra, a kommunikáció területén történő változásokra, a közlekedés terére, az egészségügy terére, az oktatás és képzés ter ére, a foglalkoztatás terére, a sport és szabadidő terére, a szociális ellátórendszer területére, illetve az intézményrendszer területére vonatkozó programígéretekről ad számot. A második fejezet pedig ugyanezen a soron úgy megy végig, hogy megnézi tárcánk ént, minisztériumonként, hogy ki mit tudott a teljesítés érdekében hozzátenni a dologhoz. Tehát azt mondhatom, hogy szerkezetileg kitűnő az anyag, nagyon könnyű benne tájékozódni, érdeklődés szerint megtalálni azt, hogy bizonyos területeken milyen változás történt. Vannak benne valóban jó dolgok, pozitív változások. Ezekre többen utaltak előttem, a miniszter asszony is kiemelte például a jelnyelv használatának, elfogadottságának a területén történt változásokat, amik tényleg jelképesek, szimbólum értékük va n. Azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben képesek hozzájárulni ahhoz a szemléletváltáshoz, ami a fogyatékosüggyel kapcsolatban szükséges. De ilyen szimbolikus és egyben praktikus változásnak érzem például mindazt, ami a parkolás területén történik. Bár m iniszter asszony tett kritikai észrevételt azzal kapcsolatban, hogy a parkolási igazolvánnyal még mindig vissza lehet élni, de én arra gondolok, hogy a legtöbb
