Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - Beszámoló az ingatlanokkal, bérlakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásáról, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló 71/2004. (VI. 22.) Ogy. határozatban megjelölt felada... - ELNÖK (Harrach Péter): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP):
2118 Hosszú évekre visszanyúlik az az ügycsoport, az a jelenségcsoport, amit a SorsTársak Egyesületének elnök asszonya nevezett először lakásmaffiának, aztán ebbe belekapaszkodva a média is így nevezett és nevez a mai napig is. Tudjuk, hogy nem maffia, tudjuk, hogy nem arról szól ez a történet, hogy egy egész országra kiterjedő szervezet, politikai, gazdasági szerveződés állt össze bizonyos bűncselekmények, bűncselekményfajták elkövetésére. De az, hogy szervezetten, csoportosan és gyako rta ugyanazokkal a személyekkel történnek ezek a visszaélések, azért mégiscsak jelzi azt, hogy ezzel külön foglalkozni kell. Az első klasszikus lakásmaffiás ügy az volt, amikor nem lehetett jelzálogjogot létesíteni, csak bizonyos pénzügyi szervezetek által lehetett ezt megtenni, illetve állami, önkormányzati szervek által lehetett megtenni, és ekkor magánszemélyeket rávettek arra, hogy ingatlanfedezetet nyújtsanak bizonyos kölcsönügyletekhez. Mi itt a maffia? - kérdezheti valaki. És én elmondom, hogy ma is azt állítom, hogy akik ezt kitalálták, akik ezt kimódolták, és rendszeresen elkövették, ma is végzik a munkájukat, végzik a tevékenységüket, és azok, akik az áldozatok, minden fórumon elvesztették az ügyüket, ez a legfontosabb, amit tudni kell. A feltétele k, a jogszabályi környezet, az el nem indított büntetőügyek, a meg nem kezdett nyomozások és a jogok, jogszabályi lehetőségek között működő igazságszolgáltatás együttes eredménye az, hogy ezek az emberek ma fedél nélkül vannak. Ezeket az embereket most egy alkalommal kell az újbóli életkezdéshez hozzásegíteni. Ha ezt megtesszük, ha ezt megvalósítjuk, akkor már csak azon kell gondolkodni, hogy a jövőben hogyan lehet megakadályozni az ingatlanvisszaéléseket, az ilyen csoportos, kimódolt, szervezettséget muta tó kis csapatok működését. (Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ha ezt tudomásul vesszük, akkor a jelentés nagy részét nem tudjuk elfogadni. A másik részét, a nagyobb részét pedig jó szívvel tudjuk ajánlani mindannyiu nk figyelmébe. Az előbb elmondtam, hogy megfelelő jogszabályi háttér. A megfelelő jogszabályi háttérnek az én meggondolásom és megfontolásom szerint olyannak kell lennie, hogy se polgári, se büntetőügyekben ne lehessen figyelmen kívül hagyni a valódi szánd ékot, a valódi joghelyzetet, ahogy mondani szoktuk, a valós tényállást. Valaki azt mondta nekem, nagyon komoly jogtudós: tudja, polgári ügyben az okirat mindent bizonyít. Én valaha, amikor az egyetemre jártam, úgy tanultam, az is feladatunk, hogy a valóság ot, az igazságot megismerjük, és legyek bármilyen jogi végzettséggel rendelkező személy, legyek akár olyan pozícióban, hogy tárgyalást vezetek, feladatomnak kell hogy tekintsem - tanították nekem , hogy rákérdezzek a valós helyzetre, hogy felderítsem a va lós tényállást. Nekünk, jogalkotóknak az a dolgunk, hogy olyan jogszabályi feltételeket teremtsünk, hogy mindenki érdekelt legyen abban, hogy a valós tényállást, a valós helyzetet feltárja. Rébuszokban beszélek, szerencse, hogy a tévé nem közvetíti, mert m egkérdeznék, hogy miről beszél itt a képviselő asszony. A képviselő asszony arról beszél, amelynél a legnagyobb problémát érezte, de mint az Országgyűlés képviselője, a hatalommegosztást és ennek elveit tiszteletben tartó képviselője csak így fogalmazhat. Lehet hogy ez a mondat nem volt pontos és precíz, megismétlem: a hatalommegosztást, annak elvét tiszteletben tartom, de országgyűlési képviselőként csak ennyit mondhatok erről a kérdéskörről. (17.30) Ennek olyan következményei lehetnek, hogy mi, jogalkotók arra kérjük a kormányt, ne adja fel a büntető törvénykönyvről, a polgári törvénykönyvről, a büntetőeljárási törvényről, illetve a Pp.ről szóló törvények folyamatos felülvizsgálatának a lehetőségét. Az előbb végigültem a jogalkotásról szóló parlamenti vit át. Leírtam a miniszter úr egy szófordulatát: folyamatos felülvizsgálat. Mi nem kérünk mást, tisztelt kormány, csak azt, hogy folyamatosan nézzük a meglévő jogszabályokat, és ne mondjuk ki egyetlenegyre sem, hogy az úgy jó, ahogy van, ahhoz nem lehet hozzá nyúlni, abban nincsen esélyünk arra, hogy javítsuk a helyzetet, hogy segítsünk abban, hogy ne legyen lehetőség az ingatlanokkal visszaélni, csalni.
