Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter):
2106 Az általános vita során a vezérszónokok, illetőleg a szónokok elmondják a maguk véleményét. Kétpercezni ugyan lehet, de nem nagyon emlékszem arra, hogy a viták során, mondjuk, az eredeti elképzelések megrendültek volna a két percek, tehát az ellenvélemény kétperces hozzászólásainak a hatására. Ugyanígy van ez a részletes viták során is. Itt is nagyon jó, ha van vita, és hallani más elképzeléseket, más álláspontokat is, azonban ez, úgy gondolom, az eredeti elképzeléseket an nyira nem befolyásolja, mégis szükség van rá. De szükség van arra is, hogy vitán kívül is elmondja az ember azokat a gondolatokat, amik módosító javaslatok benyújtására készítették. Én két ilyenről szólnék. Tehát, mint már említettem, a 28. pont a törvényj avaslat 26. § (3) bekezdéséről szól, és nem személy szerint érinti az igazságügyminiszter urat, hanem az intézményt, az Igazságügyi Minisztériumot érinti, mert hiszen arról van szó, hogy az egyes szaktárcák a saját maguk által benyújtandó törvényjavaslato kat milyen formában terjeszthetik elő. És a tervezet ezt úgy fogalmazza meg, hogy a törvényjavaslat tervezetét az igazságügyminiszterrel együtt készíti el és terjeszti a kormány elé. A másik, hogy a kormányrendelet tervezetét az igazságügyminiszterrel eg yetértésben terjeszti a kormány elé. A harmadik megfogalmazás pedig, hogy a miniszteri rendeletet, tehát a szakminiszter a saját rendeletét az alkotmányossági, jogharmonizációs és kodifikációs szempontok tekintetében az igazságügyminiszterrel egyetértésbe n. Tehát mind a három alkalommal egyetértési jogot biztosít az igazságügyminiszternek. A mi véleményünk szerint az “egyetértés” helyett a “véleményezése mellett” lenne szerencsés. Az egyetértés végül is majdhogynem vétójogot jelent, sőt adott esetben vétó jogot is jelent, és ezzel éppen nem hangsúlyozódik ki a szaktárca vezetőjének a felelőssége, hanem szinte egy kézbe összpontosul az Igazságügyi Minisztériumnál. Tehát az “egyetértés” helyett mi “véleményt” javasolunk. A másik a 31. ajánlási pont, ez a 36. § (2) bekezdésére irányul, és arról szól, hogy az egyes törvényjavaslatokat kikkel kell megtárgyalni. A jelenleg hatályos jogalkotási törvény is pontosan meghatározza, hogy kik, milyen formában, hogy vehetnek részt ennek a vitájában. És ott említésre kerül nek egyrészt az önkormányzatok, azokban az esetekben, hogyha ez önkormányzati kérdést érint; szó van a társadalmi szervezetekről abban az esetben, ha az ő életüket, társadalmi viszonyaikat rendezi ez a törvény. A törvény természetesen mindig társadalmi vis zonyt rendez, de nem mindegy, hogy milyet, tehát azért adott társadalmi szervezeteknek, egyházaknak szükségük lehet arra, hogy véleményt nyilvánítsanak, még az előtt, mielőtt a rájuk kötelező hatállyal megjelenő jogszabály kihirdetésre kerülne. Ezt célozná a mi módosító javaslatunk, amely azt mondja, hogy a feladatkörüket érintő szabályozás esetében, így szól pontosan: a szakminiszter köteles biztosítani, hogy a kormány elé terjesztendő jogszabálytervezetről véleményt nyilváníthassanak e feladatkörüket érin tő szabályozás esetén az országos köztestületek, az országos társadalmi és érdekképviseleti szervek, az egyházak. (16.30) Itt kell megjegyezzem, hogy pont a jogalkotási törvény kapcsán magam is kaptam társadalmi szervezetektől, egyházaktól olyan leveleket , amelyekben azt kifogásolták, hogy a jogalkotási törvényt sem véleményeztették velük, a sajtóból értesültek erről. Természetesen ezek nem magánlevelek voltak, a kormányhoz intézték, mi csak másolatokat kaptunk erről. De hangsúlyozza azt, hogy valóban, ha a törvény társadalmi viszonyt rendez, akkor igenis annak a körnek, amelynek a viszonyait rendezi, valami beleszólási joga kell hogy legyen még abban a stádiumban, amikor figyelembe lehet venni a véleményüket. Nagyon szeretnénk, ha ezt elfogadná majd a tisz telt parlament. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként Pettkó Andrásnak adom meg a szót.
