Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2093 A 19. pontban azonb an olyanról van szó - erre az előbb utaltam , ami egy ma még nem érintett kérdés. Gyakorlatilag azt a módosító javaslatot terjesztjük elő, hogy szerződés megszüntetése, felmondása vagy abból való kilépés esetén a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó, má rmint a szerződés megkötése szempontjából a köztársasági elnök hatáskörébe tartozó szerződések eme megszüntetésére a kormányt jogosítsa fel a törvényi rendezés. Azzal indokoljuk ezt a módosító javaslatot, hogy tulajdonképpen az ilyesfajta nemzetközi aktust ól talán szerencsés lenne az államfőt tehermentesíteni, és ennek az alkotmányjogi jelentőségét az a helyzet adja meg, hogy az egyébként politikailag nem felelős pozíciójú államfő amúgy sem valóságos alakítója a külpolitikának, ezeknek a kérdéseknek, hiszen ezekben az ügyekben más szervek, részben az Országgyűlés, de elsősorban a külpolitika alakításáért felelősséget viselő kormány az, amelyek valóságos és tényleges hatáskörrel rendelkeznek. (15.20) Erre tekintettel javasoljuk a 19. ajánlási pontban szereplő megoldást. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Wiener Györgyé a szó. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! - hogy önt se felejtsem ki. A dolog lényege a következő: továbbra is az Alkotmánybíróság határozatából kell kiindulnunk. Egyértelművé vált az, hogy a nemzetközi jogi szempontból releváns cselekmények elvégzése a belső jog szempontjából mely szervek feladata és a nemzetközi téren mely szerveké. Az Alkotmánybíróság egyértelmű en úgy foglalt állást, hogy belső jogi cselekményeket végezhet az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a kormány, míg külső nemzetközi jogi cselekményeket a köztársasági elnök és a kormány, illetve a kormány vagy a köztársasági elnök felhatalmazása alapjá n a külügyminiszter. Teljesen egyértelmű, hogy ez a megközelítési mód - ha elméleti síkon vizsgáljuk a kérdést - mindenben a John Lockeféle hatalommegosztási szisztémának felel meg, amely különbséget tesz törvényhozó, végrehajtó és külügyi vagy úgynevezet t föderális hatalom között. A külkapcsolatokban csak az államfőnek és a kormánynak van jogosítványa, leszámítva a parlamentközi kapcsolatokat, ahol az Országgyűlés is meghatározott jogosítványokkal rendelkezik, míg a belső jogi cselekmények terén a parlame nti törvényhozó szerv - természetesen éppen a dualista rendszer jellege kapcsán - a törvény megalkotásával részt vesz a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárási folyamatban is. Mivel a külső és a belső cselekmények elválnak az Alkotmánybírósá g felfogása szerint, ezért nem lehet a 15. pontban javasolt módosító indítványt támogatni. Ez ugyanis azt mondja, hogy a nemzetközi szerződés akkor válik a Magyar Köztársaság jogrendszerének részévé, ha azt törvényben vagy - ha a megkötésre nem az Országgy űlés jogosult - kormányrendeletben kihirdették. Csakhogy hatályban marad az alkotmány 30/A. § (1) bekezdésének b) pontja, amely a köztársasági elnököt is megkötési jogosultsággal ruházza fel olyan ügyekben, amelyekben az Országgyűlés rendelkezik jogalkotó hatáskörrel. Ilyenkor szükséges az, hogy az Országgyűlés előzetes hozzájárulást adjon. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az előzetes hozzájárulás adja meg a köztársasági elnöknek a felhatalmazást arra, hogy majd ő legyen az, aki a nemzetközi szerződé s kötelező hatályát nemzetközi síkon elismerje. Ilyenkor azonban, amikor előzetes hozzájárulást ad az Országgyűlés, az is szükséges a jogforrási hierarchia és az alkotmányos rend egészének szelleme alapján, hogy magát a jogszabályt az Országgyűlés alkossa meg, tehát ebben az esetben lehetetlenség az, hogy ne az Országgyűlés hirdesse ki törvénnyel a nemzetközi szerződést. Abban az esetben, ha az eredeti törvényjavaslat szövege maradt volna meg, tehát ha azt mondanánk, hogy a köztársasági elnök köti meg azoka t a nemzetközi szerződéseket, amelyek tárgya nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, akkor ezt a módosító indítványt el lehetne fogadni. Mivel azonban visszatérünk a ma hatályos szöveghez - és ezt az álláspontot képviseli az Alkotmánybíróság
