Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény és az azzal összefüggő egyes ágazati törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2054 Ezért is szükséges, hogy a jelen törvényjavaslatot úgy tekintsük, hogy az igyekszik a gyakorlatban jelentkező problémákat feltá rni, a tapasztalatok alapján saját adottságaink, lehetőségeink oldaláról mérlegelni, és a megoldási javaslatokat az uniós jogrend figyelembevételével interpretálni. A javaslat azonban néhány tekintetben elmegy a problémák feltárása, megértése és főleg az ö sszefüggések meglátása, a szakterületet mélységében érintő feladatok árnyalása, vagyis a való élet és az élet adta objektív körülmények mellett. Ez többek között azért is nagy gond, mert a valódi, utolsó lehetőséget elszalasztottuk, amikor még saját szabál yozási jogkörben évek, évtizedek óta magunk előtt tologatott gondokat oldhattunk volna meg. A csatlakozás előtti módosításra gondolok, amikor is alkalom lévén az MDFfrakció javasolta, hogy mélységében is tekintsük át a feladatot, és élve a lehetőséggel, a lkossuk meg a kor diktálta követelményeknek megfelelő, hosszabb távon is eredményesen használható törvénymódosítást. Most csak néhány olyan máig ható, ma is meglévő problémára utalok, amely indítványunk ellenére kimaradt az akkori módosításból, de amelyek megoldását a szakemberek már régen várták. Ezzel kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy az ágazatban szolgáló szakemberek jelentős többsége a különféle ágazati törvények működtetése során kiáll az egyértelmű szabályozás és főleg a keményedő szankcionálá s lehetősége mellett. Magyarország a növényvédelmi előírások területén talán a legjobban szabályozott európai ország, sok közelítésben uniósabb az uniós országoknál. Ha a józan paraszti eszünket nem hagyjuk az Unión kívül, akkor most fel kell tenni a kérdé st: ha nem akarjuk, hogy a magyar gazdálkodó, aki amúgy is jelentős versenyhátrányba kerül a csatlakozás során, további versenyhátrányt szenvedjen, nos, akkor nem kellenee óvatosan liberalizálni nagyon kemény szabályozó rendszerünket? Nem lenne szükség je len módosítás keretében néhány területen alaposan megfontolt, szakmailag átgondolt derogációra? Ugyanakkor így is sok terület kimaradt a mostani módosításból, a teljesség igénye nélkül megemlítek néhányat. Mint már utaltam rá, a jelenlegi szűk jogszabályi keret nehezíti a célszerű korlátozás, szankcionálás lehetőségeit. Lehetetlen helyzet alakult ki az osztatlan közös földtulajdonokon. Az ország termőterületének csaknem negyedén nehézkes a hatósági eljárás. A helyzet sok éve megoldatlan, s az marad e tervez ett módosítás után is, de aláássa az eljáró hatóság tekintélyét, gátolja az eredményes munkáját. Ezzel kapcsolatban a növényvédelmi bírság jogcímét és mértékét és a behajtás módját igen fontos lenne - esetleg kormányrendeletben - jelen törvény felhatalmazá sa alapján szabályozni. Mit sem ér tehát a jelen módosításban bírságot előíró szankcionálás, ha egyéb körülmények miatt gyakorlati kivitelezése lehetetlen. Számos egyéb gyakorlati probléma még megoldásra vár. Nagyon sürgősen egyértelműsíteni kell - az euró pai uniós gyakorlatot figyelembe véve - a különböző szintű képesítésekkel kapcsolatos jogosítványokat, például mire jogosít az Európai Unióban a szakmásított növényvédelmi szakmunkás oklevél, a 80 órás tanfolyam, technikusi minősítés s a többi. Végezetül, de nem utolsósorban szót kell ejteni magáról a szervezetről, amely a jelenlegi törvény szellemében évtizedek óta magas szinten végezte és végzi a növényvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat. Teljességgel érthetetlen, hogy az a szervezet, amelynek ors zágos hálózatából több mint 250 fő álláshely nincs betöltve, jelenleg egy fűnyírásszerű létszámcsökkentés elé néz. Érthetetlen, hogy ez a szervezet, amely működteti a törvényt, a lehetetlenül nem eurokonform hatóság szolgáltatási feladatkörben mozog úgy, h ogy a szolgáltatási feladatokból költségvetésének körülbelül nagyobb részét kell egyre több, a szakterületen működő profitorientált szervezettel versenyezve előteremtenie. Senki nem tudja megmondani, hogy ez a szervezet, amely az uniósnál keményebb hazai e lőírások betartásában és betartatásában évtizedeken keresztül magas színvonallal dolgozott, a karanténbevételek 2004. évi kiesésével hogyan tartja magát fenn. 2004től ugyanis megszűntek a határállomásokon a karanténellenőrzések. Az uniós csatlakozással k iestek még egyéb bevételek is, melyek kompenzációja közel sincs a korábbi szinthez, ami veszélyezteti e szervezetek
