Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - Az országos fogyatékosügyi program 2001-2003. évi végrehajtásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter:
205 értékeket ez a törvény magáénak vallotta. Ugyanúgy ez a program is alkalmazkodott ezekhez a normákhoz és értékekhez. Azonban az is egyértelmű, hogy akkor, amikor ez a törvény, ez a progra m született, Magyarországnak aligalig volt tapasztalata arról, hogy mik is a teendők, hol is tartunk, milyen is az a helyzet, amin egységesen és egyértelműen javítani szeretnénk. Tudjuk, hogy Magyarországon a fogyatékos emberek sokáig alig voltak láthatóa k ebben a társadalomban, sokkal inkább bentlakó intézményekben voltak, nem nagyon lehetett tudni, hogy mire van szükség ahhoz, hogy ők integráltan tudjanak oktatásban részt venni, hogy munkát tudjanak vállalni, hogy kiépüljön egy olyan segítő rendszer, ame ly valóban előremozdítja és segíti az ő családban maradásukat, saját közösségükben való felnövésüket és életüket. Tehát ez a tapasztalatlanság visszaköszönt a törvényben is, de sokkal inkább a programban magában, az, hogy a határidők, a teendők nagyon soks zor nem pontosan megfogalmazottak, nem lehet pontosan látni, hogy mire is vonatkoznak. Azóta már lényegesen többet tudunk arról, hogy például az a meghatározás sem volt pontos, hogy mi a közhasználatú épület, mi a középület, amit akadálymentesíteni kell. P éldául, hogy pontosan mit jelent az akadálymentesítés fogalma, ezt sem határozta meg sem a program, sem a törvény. Ez a beszámoló és ennek az elkészítése nagyon nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a programot újravizsgáljuk és ú jrafogalmazzuk, most már pontosabban meghatározva azt, hogy mik is azok a következő teendők és lépések, amelyeket meg kell tennünk a következő években. Ez a beszámoló segít abban, hogy átláthatóvá teszi azt, hogy mi is történt meg ez alatt a néhány év alat t, és átláthatóvá teszi ezeket a folyamatokat. Az intézkedések, amelyekre vonatkozik ez a beszámoló, vonatkoznak a közlekedésre, a kommunikációra, a környezetre, az egészségügyre, az oktatásra, a foglalkoztatásra, a sport- és szabadidős tevékenységre, a sz ociális ellátásokra, az intézményrendszerre. Számos területen megfogalmazódnak előrelépések. Úgy indul mindegyik terület programja, hogy meg kell vizsgálni a jogszabályi környezetet, meg kell vizsgálni, hogy mik is a teendők pontosan, hiszen ezek a tapaszt alatok hiányoztak, és nagyonnagyon hátulról indultunk. Ez a beszámoló segít abban, hogy világos legyen, hogy melyek azok a területek, ahol ezek a lépések nem elegendőek, és ahol további komoly erőfeszítések kellenek. Kiemelnék néhány olyan területet, ahol jelentős változások voltak már a program eddigi végrehajtása során is. Egyrészt megtörtént az építési törvény és a végrehajtási rendeletek felülvizsgálata és módosítása. Ez azért nagyon fontos, merthogy az építési törvényben szabályozódik az, hogyan is ke ll történnie az akadálymentesítésnek, milyen épületekre vonatkozik, milyen feltételek között kell hogy megtörténjen ez. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendeletbe beépültek az akadálymentes használat biztosítására vo natkozó előírások. A középületek akadálymentesítésére és az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítására valamennyi ágazatban kiemelt figyelmet fordítottak, akkor is, ha ez az előrehaladás nem elegendő, és nagyon sok teendő van még a továbbiakban. Ahol nagyon f ontos előrelépés történt, az a jelnyelvi tolmácsszolgálatok kiépítése. Ma mindegyik régióban van egy olyan tolmácsszolgálat, amely segítséget jelent. Természetesen ahhoz, hogy ez valóban hozzáférhető legyen, sokkal szélesebb körben tovább kell lépni megyei szintre, ami a következő tervek között szerepel. Ezek a jelnyelvi központok képzett tolmácsokat biztosítanak a közszolgáltatások igénybevételéhez, és ha kell, akkor fordítást, jegyzetelési segítséget, feladatokat is ellátnak, információt nyújtanak siketek és nagyothalló személyek kommunikációs igényeiről. Legalább annyira kell információt nyújtaniuk azok számára, akik szolgáltatnak, mint ténylegesen szolgáltatni azok számára, akiknek szükségük van erre a szolgáltatásra. Nagyon sokszor azt az információt ka pjuk, hogy még mindig nagyon sok ismeret hiányzik azokon a területeken, ahol az integrált munkavállalás, integrált oktatás nagyon fontos lenne.
