Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és egyéb, az egészségüggyel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. MÉZES ÉVA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2037 érdemes megtartani, de azt is el kell hogy fogadják a patkó mindkét oldalának képviselői, hogy ez a helyzet már lezárult, 2,5 millió ember esetében nem lehet kísérletről beszélni. El kell döntenie a kormánynak, el kell döntenie a parlamentnek, hogy mit kíván tenni tovább ezzel a rendszerrel, és ne m az a megoldás, és a helyzet az, hogy az adatvédelmi biztos úr joggal mondja, hogy a törvény megpróbálja arra kényszeríteni az Országgyűlést, hogy a későbbiekben az az információ, ami a tajszámhoz kötött most, egyfajta azonosító, elérhető legyen e rendsz er szereplői számára is. Van még egy olyan elem, ami az elmúlt napokban merült fel, ami a 31. §t érinti, és itt én soksok felkiáltójelet írtam, és azért is hagytam a felszólalásom végére, mert én személy szerint a legsúlyosabb problémának ezt tartom, ami a beteg szabad orvosválasztásának korlátozását írja elő. Ez egy olyan pont, ami gyakorlatilag felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy rendeleti úton szabályozza azt, hogy a beteg milyen formában, milyen feltételek mellett, milyen rendszerben fordulhat o rvoshoz. Ez egy olyan alkotmányos alapelv megítélésünk szerint, ez egy olyan fontos tényező, nemcsak a betegeknek, hanem általában az embereknek, a magyar állampolgároknak egy olyan fontos alapjoga, amit, ha úgy gondolja a kormány, hogy ezt valamilyen form ában rendezni kívánja, tehát korlátozni kívánja a szabad orvosválasztás jogosítványát, akkor ezt semmilyen formában így nem teheti meg. Értem, tehát értjük azt, hogy mi a szándék, értjük azt, hogy ez egy olyan hatalmas társadalmi vitát indítana el, amit me gpróbál elkerülni a kormány, hiszen akárhogy is vesszük, a választások azért közelednek. Ki tudja, mikor lesz, de legkésőbb egy éven belül biztosan. Egy ilyen szituációban, egy ilyen kiélezett választási helyzetben, gyakorlatilag egy ciklus vége felé egy i lyen passzust behozni és ennek a társadalmi vitáját megvívni, az bizonybizony nagy felelősséggel jár, de azt gondoljuk, hogy ez elkerülhetetlen, ha a kormánynak ilyen szándékai vannak. Emlékszünke még arra, hogy milyen kérdésekkel kezdtem e vitát, hogy k inek az érdeke, érdekee valakinek, ki húz hasznot ebből a sürgősségből, és hogy egyébként mi is az igazság a törvény hátterével kapcsolatban, mik a valós szándékok? Nem tudok most ezekre önöknek válaszolni, csak azt gondolom, hogy az általam elmondottak e gyfajta kört vetítettek fel, hogy milyen válaszok lehetségesek. (10.50) Addig, míg ezek a válaszok nem kerülnek egyértelműen tisztázásra, addig, míg nem ad kielégítő magyarázatokat bizonyos felvetett kérdésekre a kormányzat, illetve a kormányzati oldal, ad dig nem fogjuk tudni támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Mézes Éva képviselő asszonynak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felsz ólalni. DR. MÉZES ÉVA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! “A gyógyászati segédeszközök forgalmazása körül több a gond, mint más terméknél. A jogi szab ályozatlanság olyan mérvű, hogy a betegek érdekében még a fogyasztóvédők sem léphetnek fel.” E megállapítás 1998ból a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség akkori szolgáltatási főosztályvezetőjétől származik. Többek között a gyógyászati segédeszközök fogalmának pontos meghatározását, az árusítás személyi és tárgyi feltételeinek szabályozását sürgette. Maguk a gyógyászati segédeszközökkel foglalkozók akkor már évek óta kérték ugyanezt, sőt nemcsak kérték, konkrét javaslatokat is tettek. Átfogó rendezési koncepció val fordult a szaktárcához, illetve az egészségbiztosítóhoz a Gyógyászati Segédeszközöket Forgalmazók Országos Szövetsége. Javaslatot tett nemcsak a segédeszközök fogalmának meghatározására, de az árképzésre, a forgalmazás jogi szabályozására és a társadal ombiztosítási támogatás kidolgozására is.
