Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és egyéb, az egészségüggyel összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2034 Ez önmagában indokrendszerként, azt gondolom, elég nehezen elfogadható, hogy mi vol t olvasható a minisztérium honlapján. Ahhoz tudunk ragaszkodni, azt tudjuk elfogadni hivatalos előterjesztésnek, amin szerepel az, hogy ki az előterjesztő, és mit tartalmaz ez az anyag. De többet erről talán nem is érdemes beszélni. Azért még a sürgős tárg yalásra visszatérnék, hiszen akkor, amikor három év negatív tapasztalatai vannak az emberben, mindig felmerülnek kérdések a képviselők fejében, és ezeket általában nemcsak mi fogalmazzuk meg, hanem az emberek, akik Magyarországon élnek, és akik figyelik a törvényhozás munkáját. Ezek között ilyen kérdések szerepelnek, hogy miért is kell a sürgősséget egy ilyen fontos, ilyen sok részt érintő módosításnál kérni. Abban a pillanatban, ha ilyen kapkodásról van szó, mindenkiben felmerül, hogy kinek lehet érdeke, h ogy minél gyorsabban, minél kevesebb vitával lezajlódjon egy ilyen törvénytervezet. Mi az, ami jó lenne, ha esetleg elkerülné a képviselők figyelmét, hozzáteszem, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalról? Ezekre a kérdésekre részben már utalt képviselőtá rsam, aki a szociális bizottság kisebbségi véleményét mondta el. Ha elkezdjük nagyítóval vizsgálni a törvény tervezetét, akkor néhány választ megsejthetünk; választ nem kapunk, de megsejthetünk. Engedjék meg, hogy most szisztematikusan megpróbáljak végigme nni a törvény tervezetén, azokon a pontokon, amelyeket mindenféleképpen kifogásolni szeretnénk, illetve módosításokat tervezünk hozzájuk benyújtani. Mindjárt a 2. § olyan pont, amely a méltányosság kiterjesztését fogalmazza meg. Önmagában, ha valaki ezt ha llja, hogy a méltányosság kiterjesztése, azzal, azt gondolom, túl sok aggály nem lehet, hiszen minél több honfitársunknak tudunk valamilyen módon segítséget nyújtani, annál örvendetesebb tény lehet. Itt azonban arról szól ez az előterjesztés, hogy vannak o lyan gyógyszerek, gyógyászati eszközök, amelyekre egyébként is jár tbtámogatás, meghatározott formákban, törvényi, illetve rendelkezési formákban ezeket meghatározza a mindenkori Országgyűlés, a mindenkori kormányzat. Ezekhez képest, e pontokon belül ad a zonban egy plusz mozgáslehetőséget, eszközökre is egyfajta méltányosságot vezet be. Abban az esetben, megítélésünk szerint, ha valamire van törvény, vannak egzakt szabályok, hogy egyébként azokat hogyan kell finanszírozni, és milyen formában lehet állampol gároknak adni, akkor ott még pluszban a méltányossági elv bevezetése bizony fokozza az átláthatatlanságot. Nem a méltányosság elve ellen van kifogásunk, hiszen vannak olyan területek, ahol ez kifejezetten fontos tényező, és valóban segíti az arra rászorult akat. Ilyenek például a daganatos betegségeknél jó néhány citosztatikumkezelés, amit nem tud megkapni az illető, ha e méltányosságban nem részesül. De itt abban az elvben, és itt az elvvel van problémánk, ahol van már egy tbtámogatás, van egy közös pénzb ől adott forrás bizonyos gyógyszerhez, gyógyászati segédeszközhöz, akkor vagy ennek a mértékét kell emelni, vagy a méltányosságot semmiféleképpen nem kell bevezetni, mert abban a pillanatban növekszik az átláthatatlanság mértéke, és népies kifejezéssel a m utyizások lehetősége nyílik meg. A 4., 5. §t említeném a következőkben. Itt a bizottsági vitákban is fölmerült az, hogy bizonyos szolgáltatók esetében a felelősségbiztosítás kérdésköre kikerült a rendszerből, mintha az nem lenne túlságosan fontos. Én hozz átenném még a minőségbiztosítást is, tehát a kettőt együtt kezelném. A válasz a kormány képviselőjétől a bizottsági ülésen az volt, hogy ez egy olyan témakör, amit itt a finanszírozhatóságnál nem kell figyelembe venni, ugyanakkor más esetekben, amikor vala ki megkapja a működési engedélyét, akkor ezek a kautélák ott vannak szigorító feltételként. Azt gondolom, hogy amikor közpénzekről van szó, amikor finanszírozhatóságról beszélünk, legalább olyan szigorú feltételeket kell figyelembe vennünk, mintha működési engedélyt adunk ki. Mindenféleképpen indokoltnak tartjuk azt, hogy magának a minőségbiztosításnak és magának a felelősségbiztosításnak a ténye mint feltétel visszakerülne a szabályozásba. A 17. § - itt talán örömhír lehet, hogy van néhány olyan pont, amib en nem találtunk lényegi kifogásolnivalót, de azért majd visszatérek erre is egy kicsit - , miniszter úr is említette, a biztosított visszafizetéséről rendelkezik. Azt írja a bevezetőjében, illetve a rendszerben, hogy abban az esetben,
