Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 19 (215. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár:
2017 akkor talán a megismételt indítványunk, amely az ő lehetőségeiket akarja javítani, a parlament pártjainak támogatásával fog találkozni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Kérdezem, a kormány nevében ki kíván válaszolni. Megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak. KORÓZ S LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon szépen köszönöm a felszólalását. Én nem így látom ezt a helyzetet, merthogy a helyzet nem ilyen. Egyrészről azt gondolom, hogy Magyarországon a legjobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi csoport a nyugdíjasok társadalma. Nagyon profi módon képviselik ők az érdekeiket, nemcsak az Idősügyi Tanácsban, hanem azokban a civil szervezetekben, amelyeket megszerveztek maguknak. A nyugdíjastársadalomnak körülbelül kétharmada vagy több mint kétharmada tömörül valamilyen szervezetbe. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig: azt hiszem, az önök múlt évi javaslata egy kicsit megmosolyognivaló. Azt azért mindenki tudja, hogy itt nem lehet talicskával hordani a pénzt egyik irodából a másikba, nem lehet csak úgy átutalásokat eszközölni egyik bankszámláról a másikra. Persze, a magyar nyugdíjak alacsonyabbak, mint az európai uniós átlagnyugdíjak, mint ahogy a magyar bérek is lénye gesen alacsonyabbak, mint az európai uniós bérek. Csak egy dolgot azért szeretnék megjegyezni. A bérek nem arra valók, hogy különböző áruk, jószágok árának a fedezetét biztosítsák, hanem a magyar gazdaság teljesítő képességét és hatékonyságát kell hogy vis szatükrözzék. Következésképpen, ha a magyar gazdaság bővül, erősödik, akkor természetesen a bérek emelkedni fognak, és a bérek emelkedésével együtt járhat a nyugdíjak emelkedése. Szeretném megjegyezni, hogy a kormányzásunk három évében - de í gy lesz a negyedik évben is, az ötödik és a hatodik évben is - a nyugdíjak reálpozíciói erősödnek. A bérekhez képest dinamikusabban és jobban növekedtek a nyugdíjak az előző években is, és így lesz ez a következő évben is. Szeretném megjegyezni, hogy terve ink szerint a következő évben 5 százalékot meghaladó januári nyugdíjemelésre számíthatnak az idős emberek, a nyugdíjasok, és természetesen az egész havi, a 13. havi nyugdíjra, amely egy további 2 százalékos nyugdíjnövekedést eredményez éves szinten. Ez azt jelenti, hogy 7 százalékot meghaladó, lényegesen meghaladó nyugdíjemelésre számíthatnak a következő évben a nyugdíjasok. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig: csak néhány számot azért hadd mondjak, hiszen az emberek többsége azért tud számolni. A nyugdí jba beépülő 10 ezer forintos nyugdíjemelés azt jelenti most folyó áron, hogy 360 000 millió forinttal kellene megterhelni a nyugdíjkasszát. Kétféleképpen lehet: adók formájában vagy az államháztartási hiány növelésével. Akkor el kell dönteni, hogy melyek a zok az eszközök, amelyekkel itt intézkedést lehet megtenni. Ha az államháztartási hiányt a jelenlegi ellenzék szeretné növelni, akkor azt kell mondani, és ez egy világos beszéd, de akkor úgy gondolom, hogy délután a sajtótájékoztatón nem lehet az ellenkező jét mondani. A másik pedig: a járulékok emelése formájában. Nem hiszem, hogy Magyarországon jelenleg van olyan politikai erő, amelyik a járulékemeléssel, adóemeléssel szeretne finanszírozni bármilyen kiadást is. Következésképpen, azt gondolom, hogy az az ú t, amelyet a szociálliberális kormány vállalt és választott ebben a négy évben a nyugdíjpolitikát illetően, az egy jó út, erről mi nem kívánunk letérni. Ez nem jelenti azt, hogy a költségvetési törvény tárgyalása kapcsán ne legyen egyfajta konzultáció az e llenzéki pártok és a kormánypártok között a nyugdíjakat illetően. Természetesen előttünk áll az év második fele, ezt a konzultációt remélhetőleg le tudjuk folytatni, és akkor kikristályosodhat belőle egyfajta nyugdíjpolitika, de hangsúlyozni szeretném, hog y arról az útról, amelyet mi felvázoltunk magunknak, letérni nem kívánunk.
