Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 18 (214. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
2008 mindössze csak 200 millió forinttal rendelkezett, és a szakma azt hitte, hogy ennél mélyebb pontra már nem kerülhet az állami támogatások so ra, de kiderült a szervezők véleménye szerint, hogy ez mind nem igaz, hiszen amit leírtak nekem szó szerint, mindaz, ami ebben az évben történik a regisztrációs pályázattal, az áprilisban még kiírásra sem került RIBpályázatokkal, ez minden elképzelést fel ülmúl. Úgy gondoljuk, hogy ez több mint szakmai tévelygés, ez a magyar fesztiválok, a rendezvényszervezők, az ügy megcsúfolása. Józan ésszel fel nem fogható, mifajta szakmai szemlélet az, amely még április közepére sem képes nyilatkozni arról, hogy milyen pályázati alapokból lehet majd rendezvényeiket megszervezni. Figyelemmel a 90 napos elbírálási időre, ami a mai naptól számítva, ha ma lenne a kiírás, akkor is július közepe lenne, hogyan lehet majd megkezdeni ezeknek a fesztiváloknak a megszervezését? Ha az a cél, hogy a magyar kulturális életből kiirtódjanak a fesztiválok, akkor természetesen a legjobb eszközöket használják a döntéshozók. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgy gondolom, hogy ez nagyon kemény kritika a mostan i kormányzat felelőtlenségére, és erre szerettem volna választ kapni, és remélem, meg is fogom kapni a választ, hiszen ezen fesztiválok - ami a kezemben van, az 28 nagy fesztivál, amely, mondom, több tízezer, adott esetben százezer embert vonz - megrendezé se kerül veszélybe. Köszönöm szépen. (23.00) ELNÖK (Harrach Péter) : Ha tehát jól értettem, írásbeli választ kap a képviselő úr (Lasztovicza Jenő: Ígéretet kaptam.) , mivel szóbelit nehéz lenne adni, hiszen nincs kormánytag a teremben. Ugyancsak napirend utá ni felszólalásra jelentkezett Hörcsik Richárd képviselő úr, “Bocskai, a református államférfi” címmel. Öt percre öné a szó. DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Négyszáz éve, az 1605. április 17től 20ig tartott szerencsi országg yűlésen választották fejedelemmé Bocskai Istvánt. E jeles történelmi esemény kapcsán, úgy vélem, e Ház falai között is meg kell emlékeznünk arról a fejedelemről, akit kortársai csak magyarok Mózesének neveztek. Már csak azért is ezt kell tennünk, mert Bocs kai azon kevés magyar politikusok közé tartozik, akinek az ország határain kívül is szobrot állítottak, Európa egyik politikai központjában, Genfben, de nem is akárhol, hanem a reformáció monumentális emlékművénél, ahol olyan történelmi személyek szomszéds ágában vésték kőbe alakját, mint Orániai Vilmos vagy Cromwell Olivér. Ez is mutatja, hogy alig kétéves uralkodása során olyat alkotott, amit a kontinens és a világ protestantizmusa négyszáz éven keresztül nem felejtett el, hanem ma is mint “defensor religi onis”t, a vallás védelmezőjét tartják számon. Bocskai István gondolkodásának és tevékenységének két pillére volt. Az egyik a patria, a másik a religio, azaz a haza és a vallás, amit a libertas, azaz a szabadság eszméje fűzött össze. Azok közé tartozott, a kinek politikájában a haza szabadsága és a vallás szabadsága nem ellentétként jelent meg, és nem játszotta egyiket ki a másikkal. Hitte és cselekedte: csak egy független ország tudja biztosítani a vallásszabadságot, s ha ez már megvan, az pedig a nemzeti ö nállóságot serkenti. Ma is vállalható program ez. Bocskai nehéz helyzetben vette át az ország irányítását, két pogány között kellett, hol a némettől, hol meg a töröktől függetlenségünket megőrizni. A magyar társadalomban ez csak kevés államfőnek sikerült, de neki igen. Gondoljunk csak bele, micsoda felelősség kellett ahhoz, hogy szembeszálljon a Habsburguralommal! Egyik kortársa sem tette meg - ő megtette. De ahhoz is merészség kellett, hogy a szultánt szövetségesnek tekintse. A koronát elfogadta tőle, de sohasem tette a fejére. Gerince sem az egyik, sem a másik előtt nem hajlott meg, pedig nagy volt a nyomás és a kísértés.
