Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
194 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő 13673. számú törvényjavaslat előterjesztése a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről indokolt volt. Indokolt volt egyrészt azért, mert az 1996. évi XXI. törvény a '98ban meghozott 35. számú országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozattal együtt határozta meg, hogy a budapesti agglomeráció térségét mint kiemelt térséget kü lön kell kezelni, és a területére területrendezési tervet kell készíteni. A kérdés rögtön felmerül, hogy miért éppen most, miért nem eddig, hiszen az azóta eltelt kilenc esztendő számos olyan helyzetet alakított ki, ami a most előttünk fekvő területrendezé si terv szerkezeti és övezeti tervét messzemenően befolyásolja és megvalósíthatatlanná teszi. Mindamellett, hogy a területrendezési terv elkészítése a budapesti agglomerációs övezetben maximálisan indokolt, hiszen lehetőséget ad ebben a térségben a fejlesz tési elképzelések összehangolására, a késedelem több esetben károkat is okozott, de elsősorban nagy lehetőségektől fosztott meg bennünket. Mert 1996ban lehetőség lett volna arra, hogy Budapest és a közvetlen környezete, azaz az agglomerációs övezetbe tart ozó 80 település együttes, összehangolt munkájának eredményeképpen egy olyan rendezési tervet alkosson meg, amely a térségben meglevő természeti és egyéb értékek megtartása mellett lehetővé teszi, hogy mindenki egyaránt részesülhessen a rendezési tervből k övetkező előnyökből, és a terheket is együttesen vállaljuk; mindezt úgy megvalósítva, hogy ne sérüljön az önkormányzati autonómia, azaz a települések egyenrangú partnerként kezeljék egymást. Gondolok ez alatt arra, hogy egy ilyen rendezési terv lehetővé te szi a befektetési lehetőségek együttes megjelenését, a települések megélhetési küzdelmében az egymás közötti verseny helyett a települési értékek, érdekek, fejlesztési lehetőségek együttes és ezáltal jóval hatékonyabb megjelenését. Egy mindenki által elfog adott rendezési terv annak szerkezeti és övezeti besorolásával áttekinthető fejlesztési, befektetési irányokat mutat. Ennek elmulasztása sajnos azt eredményezte, hogy a jobb helyzetben levő települések, ahol például az infrastruktúra kiépítése sokkal jobb volt, a megélhetésért való küzdelemben azonnal éltek a befektetők különböző ajánlataival, igyekeztek mindent megtenni azok kiszolgálására anélkül, hogy sokszor a környezetük és a szomszéd települések ebből származó terheit figyelembe vették volna. Erre pél da a mindannyiunk által ismert, rendkívül jó adottsággal rendelkező budaörsi térség befektetési és fejlesztési programjának vagy a Budakeszi és környéke, Telki nagyarányú lakóingatlanfejlesztési programjának eredménye, aminek következtében ma a közlekedés helyzete ebben a térségben teljesen ellehetetlenült. De említhetném a gödöllői térség autópályadíjasításának következményeit, ami szintén tragikus környezeti és forgalmi helyzetet jelent a települések számára, és a mai napig nincs megoldva. Az összehango lt fejlesztési lehetőségek elmulasztása eredményezte azt is, hogy a fővárosból az agglomerációba rövid idő alatt kitelepülő több mint 300 ezer ember komoly kihívást jelent az övezet településeinek, hiszen az általuk igényelt és kötelezően biztosítandó szol gáltatások kapacitásbővüléseinek feltételei sem voltak adottak. A települések nagymértékben megvalósuló belterületbevonási programjai, az építési övezetek kialakítása, az ingatlanok értékesítése biztosította a letelepedés feltételeit, de azzal már kevésbé foglalkoztak az érintettek, hogy a kötelező feladatokat hogyan tudják teljesíteni a megnövekvő igények szerint. Az elkövetkezendő években ezzel a helyzettel is foglalkozni kell, hiszen egyre nagyobb nyomás nehezedik az agglomerációs települések oktatási, kulturális intézményeire, miközben az azok bővítéséhez szükséges financiális feltételrendszernek még a nyoma sincs meg. Az elmulasztott kilenc esztendőben az is megtörtént, hogy a főváros sokszor erejével visszaélve saját problémáinak megoldására használta fel a rendezetlenség helyzetét, azaz a szennyvíziszap vagy a kommunális szemét, kommunális hulladék elhelyezését természetesen ebben az övezetben kívánta megoldani anélkül, hogy ezzel megoldotta volna az agglomerációs övezetben levő települések hasonló pr oblémáit; illetve olyan feltételeket diktált például a kommunális hulladék elhelyezésének kérdésében, amelynek a települések nem tudtak megfelelni.
