Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - VARJU LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
187 tervnek az elfogadásával a területek igénybevétele koordináltan, a térség adottságainak megfelelően, azok figyelembevételével történik. A terv egyfelől meghatározza a területhasználat korlátait, de lehetőséget is ad a fejlesztésekre. A terv a kiegyensúlyozott területi fejlődés szolgálatában áll, tehát amennyiben a települések rendezési terveiben az abban foglalt előírások érvényesülnek, akkor az agglomer ációs térség távlati fejlesztése során a fenntartható fejlődés elve érvényesül, és a jövőre nézve viszonylag optimális térségi szerkezet alakul ki. Az előterjesztés összhangban van a kormányprogramnak a gazdasági stabilitás megőrzésére, teljesítőképességén ek növelésére, a területileg kiegyenlítettebb fejlődés érdekében a gazdaság térszerkezetének befolyásolására, a magyar gazdaság minden szereplője számára kiszámítható környezet megteremtésére, az infrastruktúra fejlesztésére, a természeti és az épített kör nyezet megóvására irányuló célkitűzéseivel. A jelenlegi agglomerációs törvényjavaslat előzményei közé tartozik, hogy annak előkészítéséről, a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. számú törvény rendelkezett, amely előírta, hogy az Országgyűlés törvényt alkot a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről. Az agglomeráció kiemelt térségébe Budapest és nyolcvan Pest megyei település tartozik. A térségben hatályban van az 1985ben készült, a Minisztertanács által jóváhagyott bud apesti agglomeráció regionális rendezési terve, amely az elmúlt évek során politikai, társadalmi berendezkedésében, a tulajdonviszonyokban, a jogrendben és a gazdaságban bekövetkezett változások eredményeképpen elavult. Az agglomerációs térség újbóli szabá lyozása sürgető, hiszen az ország dinamikusan fejlődő térségéről van szó. A jelenlegi agglomerációs terv összhangban van a térség települései többségének hosszú távú fejlesztési célkitűzéseivel. A terv célja a kiegyensúlyozottabb fejlődés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetőségeinek és korlátainak a meghatározása, a természetes és az épített környezeti értékek védelmének biztosítása mellett. Az agglomerációs terv összhangban van a budapesti agglomeráció elkészült, de még nem jóváhagyott hosszú távú fejlesztési koncepciójában megfogalmazott alapelvekkel és célokkal. Az agglomerációs terv által biztosított területrendezés eszközeivel a fenntartható fejlődés kereteit biztosító térszerkezet és koordinált területfejlesztés feltételeit lehet rögzíteni, ame lyek elősegítik a hosszú távon is működő, fejlődőképes régió kialakulását. Mint ez előtt is hallottuk, ebben a térségben az ország jelentős gazdasági ereje kis területen koncentrálódik, tehát ezért is felelősségünk az, hogy a területi folyamatok szabályozá sa a törvény megalkotása által megtörténjen. A területrendezési terv hatásai gazdasági szempontból kedvezőek lesznek. A tervezett szerkezetfejlesztés megteremti annak lehetőségét, hogy a korábbi területi különbségeket eredményező, erőteljesen koncentráló g azdasági fejlesztés helyett lényegesen kiegyensúlyozottabb, a térségek, települések, területek adottságaira, fejlesztési potenciáljai kihasználására megfelelő fejlődés valósuljon meg. (14.30) A rendezési terv célja egy intenzívebb típusú területgazdálkodás megindítása, jelenleg az ezzel ellentétes folyamatok lassítása, hosszú távon pedig mindennek visszafordítása. A tervezett közlekedési hálózati elemek hozzájárulnak a szállításból, logisztikából származó gazdasági előnyök kihasználásához, a térség gazdaság i potenciáljának növeléséhez, kapcsolatrendszerének bővítéséhez, a helyi gazdaságok erősítéséhez. A terv a térségi adottságok és sajátosságok, valamint a területi érzékenység figyelembevételére ösztönöz a területfejlesztésben. A törvény elfogadásának társa dalmi hatásai szintén kedvezőek lesznek, hiszen a terv által indukált gazdasági fejlődés új munkahelyek megjelenéséhez, foglalkoztatási lehetőségek bővüléséhez, az ingázási kényszer csökkenéséhez vezet, a lakosság ellátására szolgáló intézmények és ellátór endszerek erőteljes fejlesztéséhez vezethet.
