Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 11 (212. szám) - Dr. Fónagy János (Fidesz) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - „Dráguló közlekedés, drága utak” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter):
1646 ígéretkötegébe tartozó gyorsforgalmi útépítésnek az aktuális és a tárgyévi és jövő évi költségvetéseit pedig a következő generáció nyakába kíván ja varrni. Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : A kérdésre Dióssy Gábor államtitkár úr válaszol. DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nem akarunk semmit sem a következő generáció nyakába varrni természetesen. Az autópályákat mindig pénzből kell megépíteni. A kérdés az volt, hogy állami költségvetésből építsüke, és az állami költségvetés kor látos keretei, mindenkori korlátai miatt hosszúhosszú éveken keresztül tudjuk megépíteni a tervezett autópályákat, vagy igénybe veszünk állami költségvetésen kívüli privát forrásokat, és ezeknek a forrásoknak a bevonásával egy sokkal gyorsabb ütemű, nagyo bb ütemű autópályafejlesztést hajtunk végre, mint amit a szűkös állami keretek lehetővé tennének. (Szűcs Lajos elfoglalja jegyzői székét.) Ez nehéz döntés, filozófiai döntés, hogy gyorsan akarjuk megépíteni az autópályákat plusz külső forrásból vagy lassa n, csak a belső forrásokra támaszkodva. Úgy gondoltuk, hogy az előzőt választjuk: gyorsan építjük meg az autópályákat, mégpedig azért, mert meggyőződésünk, hogy az ezáltal indukált plusz gazdasági fejlődés ki fogja termelni ezeknek a plusz külső forrásokna k a visszafizetését. Azt gondolom tehát, hogy a kormány nagyon jó döntést hozott, amikor a külső források bevonásáról döntött, és azt is látni kell - mert sokszor tévesen ítélik meg az állami költségvetés terheit , hogy az állami költségvetést is finanszí rozni kell. Nincs olyan, hogy van egy állami költségvetés valahonnan, és amit abból költünk, az nem terhel senkit. Az is az adófizetők pénzét terheli. (16.00) Itt a kérdés az, hogyan lehet kedvezőbben finanszírozni az autópályaépítéseket. Érdekes módon eg yébként nagy, elkészült autópályaprojektek, autópályák refinanszírozását, újrafinanszírozását a nemzetközi pénzpiacokon általában kedvezőbb kamatfeltételekkel lehet finanszírozni, mintsem az állami költségvetést, hiszen az állam is a saját költségvetését államkötvények kibocsátásával finanszírozza a legtöbb esetben. Azt gondolom, még egyszer, hogy jó döntést hozott a kormány. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. DR. F ÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm államtitkár úr korrekt válaszát, és a következő mondataimat éppen ezért nem önnek címzem, hanem azoknak, akik ugyanezért a megoldásért 1998 és 2002 között egyfolytában minket mocskoltak, hogy a költségvetésen kívülre igyekszü nk azokat az évtizedeken keresztül jelentkező terheket finanszírozni, amelyek egy adott tárgyév költségvetését egyébként tönkreteszik. Immáron az ön válaszára reagálva szabad legyen megjegyeznem, azért nem mindegy, hogy ezek a többletköltségek, tehát a kén yszerhelyzetből fakadó többletköltségek mit eredményeznek. Nyilvánvaló, hogy maga a hitelezés vagy a kötvénykibocsátás nagy vonalakban 4050 százalékos többletterhet jelent, amit egy valós gazdasági előnyért is nehéz kinyögni, de a politikai ígéretek azonn ali megtartása miatt, úgy gondolom, aránytalan terhet jelent az utánunk jövő nemzedékeknek. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) :
