Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 11 (212. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere:
1608 kedvezményt, ha felkarolják a kortárs művészetnek azokat az alakjait, akik erre méltók és érdemesek. A számlázási rendszer átalakítására is sort kellene keríteni. Miniszter Úr! Jel enleg ez a tevékenység a TEAORsorban a használt cikk vagy pedig a máshova nem sorolt ipari cikk kiskereskedelme címszót viseli. Méltatlan ez a magyar művészethez. Tisztelt Miniszter Úr! Mi javasoltuk azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési határo zata alapján támogassa a miniszter úr a nemzet képzőművésze címet, a nemzet színésze és a nemzet sportolója cím mintájára. Ebben az országban, tisztelt miniszter úr, a hatalom gyakorlásának értékmérője, hogyan viszonyulnak (Az elnök a csengő megkocogtatásá val jelzi az idő leteltét.) a kultúrához és a kultúra teremtőihez. Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes asszony. A kormány részéről megadom a szót Bozóki András kulturális miniszter úrnak. Mi niszter úr! DR. BOZÓKI ANDRÁS , a nemzeti kulturális örökség minisztere : Köszönöm a szót, elnök asszony. A levelet megkaptuk. A levelet egyébként a pénzügyminiszter úr is megkapta, merthogy mind a két tárcához íródott, és a Pénzügyminisztérium válaszolt is rá, amennyiben az alapot illeti, hogy az milyen technikákkal valósítható meg, illetve adott esetben nem valósítható meg. Minden olyan javaslatát, amelyik a kortárs művészetek és kultúra támogatását célozza, örömmel fogadjuk. Az ördög a részletekben van, ho gy vajon az Európai Unió lehetőséget ade arra, hogy az áfakulcsokat mi kedvünkre módosítsuk. Vannak olyan szabályok, amelyek ezt számunkra nem teszik lehetővé, ez azonban nem jelenti azt, hogy mi ne akarnánk bármit is megtenni, amit lehetséges a kortárs m űvészetek támogatására. Tehát ebből a szempontból nyitott kapukat dönget a képviselő asszony, és további javaslatait is örömmel várjuk. Ami viszont a nemzet képzőművésze javaslatot illeti, itt úgy gondoljuk, és úgy gondolom én is, hogy ez egy komplex vizsg álatot érdemlő kérdés. A kiemelkedő életművel rendelkező alkotók elismerésének új formájára, különböző életjáradékszerű juttatással járó címek bevezetésére az utóbbi időben több művészeti területről is érkezett javaslat. A nemzet képzőművésze megtisztelő c ím adományozása azonban számos tisztázandó kérdést hordoz magában. A már meglévő nemzet sportolója, a nemzet színésze, a Magyar Állami Operaház mesterművésze, illetve a magyar mozgókép mestere mind elismerés, amelyet olyan szervezet vagy intézmény alapítot t, amely kiemelt állami támogatással rendelkezik. Közös a kiváltó ok is: meg kell becsülnünk azokat, akik évtizedeken keresztül sokat tettek a magyar kultúráért, illetve a magyar sportért. Az is tény, azt is tudjuk, hogy a magyar kultúra körülrajongott egy éniségei közül számosan életük végére, életük utolsó évtizedeire méltatlan helyzetbe kerültek, rossz anyagi helyzetben élnek. Azt gondolom azonban, hogy egy szociális kérdést nem feltétlenül egy kulturális cím adományozásával, a kulturális tárca keretei kö zött lehet egyedül megoldani, vannak más megoldási lehetőségek is. Rengeteg kérdés merül fel tehát egy ilyen cím alapítása kapcsán: valóban a kultúra támogatására fordítandó összegből kelle a képzőművészek szociális helyzetén javítani, vagy egy átfogó tám ogatási rendszer kidolgozásával lehetnee többet segíteni? A társadalom megbecsülésének ilyen formában kelle kifejezésre jutnia? Illetve: mi alapján lehet a művészeti ágak között dönteni, ki érdemel ilyen állami elismerést, és ki nem? Ha elindul egy ilyen folyamat, akkor az precedensértékű lesz, szerzett jogokról lévén szó, az végeláthatatlan spirált, dominóeffektust von maga után, és alaposan meg kell gondolnunk, hogy az adófizetők pénzét ilyen jellegű juttatásokra vagy pedig kimondottan szociális juttatá sokra költjüke. (13.30)
