Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. április 5 (211. szám) - Jürgen Gansäuer, az alsó-szászországi tartományi parlament elnöke és kísérete köszöntése - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
1508 2003ban Ber linben az oktatási miniszterek már arról döntöttek, hogy nem 2010ben, hanem 2005ben vezetik be ezt a rendszert, és így mondhatnám akár azt is, hogy egyéves késéssel, de mi 2006ra érünk el oda, hogy egy felmenő rendszerben elinduljon kötelezően ennek a r endszernek a bevezetése. Ez teszi lehetővé azt, hogy a diákok egy átjárható, európai léptékű oktatási rendszer polgárai, részesei legyenek. Ez teszi lehetővé azt, hogy az általuk elnyert diplomák tartalma világos legyen más egyetemek, főiskolák számára is hazánkon kívül, illetve hogy a munkaerőpiacon számukra világos legyen az, hogy mit is ér valójában a diplomájuk, ne kelljen ezt különböző zsilipek rendszerén átcsorgatva egyenértékűsíteni. Harmadrészt pedig talán a legfontosabb az, hogy a tömegképzés koráb an, miközben Magyarországon is egy viharos tempóban másfél évtized alatt három, négyszeresére nőtt a felsőoktatásban tanulók száma, eközben lehetőség legyen a felsőoktatás rendszeréből történő kilépésre három, három és fél év után, és a diákok körülbelül egyharmadának, 40 százalékának folytatni a tanulmányait a felsőfokú mesterképzésben, egy kisebb hányadának pedig a doktori képzésben. A tömegképzés, az elitképzés szempontjait, a minőség érvényesítését, a versenyt, a differenciálódást és a specializációt a legkülönbözőbb felsőoktatási intézmények között a bolognai folyamatra történő átállás nélkül nehéz lenne biztosítani. A törvénynek ez az egyik legfontosabb része, ezen feltételek biztosítása, illetve ez a munka elindult, hiszen egy kormányrendelet formájá ban megszülettek már azok a lehetőségek, amelyek révén ezt a folyamatot elkezdhetjük. Már 2004ben jó néhány helyen, egyetemen, főiskolán elindult kísérleti képzés a bolognai rendszer keretében, 2005ben ez tömegesebbé válik, 2006ban pedig átállunk erre a rendszerre. Felmerült sokszor az igény arra, hogy az úgynevezett nemzeti sajátosságainkat próbáljuk minél inkább a bolognai rendszerbe beiktatni. Ha az európai miniszterek, a bolognai folyamathoz csatlakozó 33 ország miniszterei találkoznak, akkor rendsze rint kölcsönösen fölhívják erre a veszélyre a figyelmet, nevezetesen arra, hogy meg lehet fúrni a bolognai folyamatot oly módon is, hogy szavakban elismerjük ennek a folytonosságát, majd 33 kis nemzeti bolognai rendszert vezetünk be, amely nevében illeszke dik a bolognai folyamathoz, tartalmában viszont elég erősen eltér attól. A második nagy területe, pillére a felsőoktatási reformnak és így a törvénytervezetnek is, az irányítási rendszer átalakítása az egyetemeken belül, nevezetesen, a menedzseri képessége k, készségek intézményesített beemelése a felsőoktatási intézmények vezetésébe. Nem arról van szó, hogy a magyar felsőoktatás ne termelt volna ki nagyon sok olyan vezetőt, sőt többségük olyan, akinek erős menedzseri készségei, képességi vannak. A kérdés az , hogy ki tudjae ezeket bontakoztatni, vane olyan intézményrendszer, amely ezt szolgálja. Miért van erre szükség? Azért, mert megváltozik nagyon erősen az a környezet, amelyben a felsőoktatási intézmények tevékenykednek, és megváltozik az államhoz való v iszonyuk is. A felsőoktatási intézmények a tudásgazdaság részét fogják képezni, soksok milliárdos éves költségvetéssel rendelkező és gazdálkodó hatalmas egységek, amelyeknek a vezetését nem lehet abban a hagyományos költségvetési szemléletben elgondolni, amelyben korábban ez létezett és megmutatkozott. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy 2004 szeptemberében az általános iskolák első osztályába körülbelül 105 ezer kisdiák iratkozott be, és ugyanennyien kezdték meg a tanulmányaikat abban az évben a felsőoktatás valamelyik területén, akkor látjuk azt, hogy a következő 1012 évben milyen demográfiai apállyal kell számolnunk. Erre a felsőoktatási intézményeknek fel kell készülniük. A kérdés az, hogy az óhatatlanul előálló demográfiai katasztrófára - mert nevezhetjük ezt akár annak is, még ha az adott korosztály 50 százaléka felsőoktatási intézményben kezd tanulni, akkor is ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jelenlegi létszám a felére csökken - hogyan reagál az intézmény: kapacitásszűkítéssel vagy azzal, hogy a tudá ságazat, a tudásgazdaság lehetőségeit megragadva ezt a kapacitását másra használja, ehhez viszont menedzseri készségekkel rendelkező és megfelelő jogosítványokkal rendelkező vezetés kell. (12.00)
