Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (Mandur László): - PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
147 Ezzel szemben a távhőrendszer részét képező és az épület fűtésének szabályozását végző hőközpontok világszínvonalú programozható elektronikával működnek. A sokak által hőveszteségűnek gondolt távhőhálózat minősége a nyugateurópai köz épmezőnynek megfelelő, nagy üzembiztonságú. 2003ban Budapesten a hálózat hővesztesége nem érte el a 10 százalékot. Az erőművekben és a fűtőművekben gyors ütemben bővül a korszerű kogenerációs technológiával, a villamos energiával kapcsoltan termelt hőener gia részaránya. A kazánüzemekben megvalósult elektronikus folyamatszabályozások következtében a tüzeléstechnikai hatásfok nemzetközi összehasonlításban is igen jó, 90 százalék körüli. A távhőszolgáltatás a legtöbb nyugateurópai országban dinamikusan fejlő dik, és az energia- és környezetvédelmi politika fontos eszközeként kezelik. A drágább, megújuló energiaforrások felhasználása mellett a fenntartható fejlődést szolgáló, a kyotói jegyzőkönyvben tett vállalások teljesítésének legfontosabb eszköze. Magyarors zágon - részben a fenti vélekedés következtében - a távhőszolgáltatásban rejlő energiapolitikai és környezetvédelmi lehetőségek sajnos rendszerint háttérbe szorulnak. “A távhőszolgáltatás drága” értékítélet a háztartások magas rezsiköltségeiből és a távhős zolgáltatás rezsiköltségekben mutatkozó magas részarányából, továbbá a háztartások igen jelentős hányadának alacsony jövedelméből ered. A háztartás távhőköltségét két tényező határozza meg, a távhőenergia ára - a távhőszolgáltatás díja - és a fogyasztás me nnyisége. A nyugateurópai távhő átlagárai 2001ben 1117 euró/gigajoule között helyezkedtek el. Az átlagnak tekinthető 14 euró/gigajoulehoz képest a budapesti átlagár annak 57 százalékával kevesebb, mintegy 8 euró/gigajoule volt. Budapesten az átlagos mé retű és átlagos fogyasztású lakás 2004. év végi távhőjének átlagára áfával együtt 3248 forint/gigajoule volt. A lakás hőenergiaigényét szilárd tüzelőanyagok - például szén, brikett, koksz - felhasználásával biztosítva az átlagár körülbelül 3254 forint/gig ajoule. A háztartási villamos energia gigajoulera átszámított ára 8931 forint/gigajoule volt, ami arányosan tükrözi a villamosenergiaelőállítás tüzelőanyag energiatartalmára vetített 40 százaléknál alacsonyabb elérhető hatásfokát és hálózati veszteségét. A fentiekkel szemben a háztartási földgázfogyasztók - a gázárkompenzáció és az átlagos tüzeléstechnikai hatásfok figyelembevételével - 1 gigajoule hőenergiához 2164 forintért jutnak hozzá. A háztartási célra használt földgáz indokoltnál alacsonyabb ára a közismert és évek óta folyó ármegállapítással összefüggő politikai döntések következménye, beleértve a háztartási és nagyfogyasztói gázárak közötti keresztfinanszírozást is. A gázszolgáltatók és a gázelosztó hálózatok a kis gázfogyasztók kiszolgálásához s zükségesek, míg a nagyfogyasztók a földgázt általában nem a kisnyomású elosztóhálózatról, hanem a közép- vagy nagynyomású hálózatról vételezik. A keresztfinanszírozás révén a szolgáltatói és hálózati költségek jelentős hányadát a nagyfogyasztó erőművek és más távhőtermelők is finanszírozzák a nagyfogyasztói árakon keresztül. Főleg ez magyarázza a nyugateurópai földgázárrendszerekhez viszonyított jelentős különbséget, amely szerint nincs olyan nyugateurópai ország, ahol a nagyfogyasztói gázár ne lenne keve sebb, mint a lakossági kisfogyasztói ár fele. Mindez azt jelenti, hogy a távhőfelhasználók a távhőtermelők földgázköltségein keresztül a lakossági gázszolgáltatás és gázhálózat költségeit is viselik. Az alapdíj - más szolgáltatásokkal azonosan - a fogyaszt ás mennyiségétől független díjtétel, rendeltetése a szolgáltatás állandó költségeinek ellentételezése. Alapdíjként akkor sem kell többet fizetni, ha a fogyasztás például a hidegebb időjárás következtében megnövekszik, hiszen a szolgáltatónál is csak a több letfogyasztással megegyező többletenergiaköltség mutatkozik. A távhőszolgáltatásnál az alapdíj fogyasztói költségben mutatkozó magas, átlagosan 48 százalékos arányát a szolgáltatás magas eszközigénye indokolja. A vásárolt hőenergia és a tüzelőanyag alapdí jai is a hőtermelő vagy gázszolgáltató állandó költségeit fedezi. Távhőszolgáltatói sajátosság, hogy a lakossági fogyasztók túlnyomó többségénél a hőközpont berendezése - amely felhasználói berendezés - a szolgáltató tulajdonában van, így üzemeltetéséről,
