Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak
2005. február 15 (199. szám) - A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
144 műszaki avultság jeleit kezdik mutatni, hogy finoman fogalmazzunk, és igaz, hogy sajnos kevés történik ezek reparálására; kevés történik most is, és kev és történt ezelőtt pár évvel is. Azután a lakók tulajdonába kerültek a lakások jellemzően, az épületen belüli vagy a lakásokon belüli szekunder rendszerek felújítása, karbantartása is elmaradt. Tehát a távfűtési rendszernek mind a primer, mind a szekunder oldala bizony egyre inkább elavultnak tűnik, egyre nagyobb pénz kellene a felújításokra, és ez az idő előrehaladtával csak romlik, és tudjuk, hogy igazán nincs jele annak, hogy akár a szolgáltató, akár maguk a díjfizetők - hogy az új kategóriával éljünk - ebbe különösebben beruházni, áldozni kívánnának vagy tudnának. Azután elszámolási viták állandósultak a szolgáltatói hőközpontokban mért, tehát a hitelesen mért értékek és az egyes lakásokban mért hőmennyiségkülönbözőségek miatt. Ez is összefüggésben van az előző kérdéssel, mert a veszteségek nőnek. A rendszer vesztesége nő, és a hőközpontban mért érték jellemző módon egyre inkább többet mutat annál, mint amit az egyedi fogyasztók, egyedi díjfizetők egyedi fogyasztásának összegéből kapunk, mert a leromló r endszereken belül a veszteség növekszik, és ezt a veszteséget szintén meg kell fizetnie valakinek. Még igazán jellemző nagy problémát nem jelent, de mindannyian tudjuk, hogy megjelent és a rendszerben bent lévők helyzetét rontja, hogy egyes kisközösségek k iválása, különösen a nem túl régi Abhatározat óta lehetővé vált. A kiváló közösségek a bennmaradók helyzetét nehezítik, és a bennmaradókra jutó díjfizetési kötelezettséget azáltal növelik - ez az elméleti összefüggés, de a gyakorlatban a legtöbb helyen ez is megjelenik , hogy nyilván a meglévő állandó költségek kevesebb helyre oszthatók szét. Van még egy szempont, ami a távfűtést nehezíti, ez pedig az, hogy a nagy erőművek, az egyébként nagyon is hasznos és preferált kapcsolt energiatermelés esetén a vill amos energia versenyképesebbé tétele érdekében gyakorta a hőenergiára terhelik a költségek bizonyos részét. (10.50) Tehát a versenyképesebbé tett villamos energia eredménye, hogy a hőenergia hátrányára történik mindez. Mindezt összefoglalva az a helyzet, h ogy valóban előállítottunk valamikor egy csapdahelyzetet, és ez a helyzet az elmúlt 1015 évben csak nehezebbé vált. Ezért én azzal egyetértek, hogy a távfűtött lakások lakói számára a leglényegesebb és messze elsődleges kérdés a távfűtés ára, azzal azonba n nagyon nem tudok egyetérteni, ha mindezt olyan prezentációban mutatjuk be, mintha ez ennek a jelenlegi kormánynak, az elmúlt kéthárom évnek a bűne lenne, amin ráadásul megrögzött gonoszságánál fogva segíteni sem akar semmit. Ez totálisan félrevezető, és nem igazán hiszem, hogy az egyébként helyesen megfogalmazott és konstatált diagnózist vagy bajt tudná csökkenteni. Nem. Azon kell gondolkoznunk, hogy miként tudnánk fokozatosan legalábbis valami terhet levenni a távfűtött lakások lakóinak válláról. Ebben a tekintetben bizony van jelentősége a távhőtörvénynek - mint ahogy van jelentősége általában az élet minden kérdésében a szabályozók meghozatalának, tehát a törvényhozási munkának , és azt gondolom, ez az előttünk lévő törvényjavaslat bizonyos lépéseket megtesz abba az irányba, hogy legalább a keretek valamelyest javuljanak. Nyilván időkorlátok miatt nem tudok itt mindarról beszélni, amiről szeretnék, de például egyet mindenesetre kiragadok. Az egyik legnagyobb probléma a mérés, elszámolás és a díjfizetés kérdése. Röviden már érintettük többen is, hogy nagy baj az, hogy csak a hőközpontokban van hiteles mérőeszköz, amit ott konstatál a szolgáltató, az a hiteles mérés, és a felhasználónál, tehát a lakóházak szintjén vagy esetleg egyes lakások szintjén beépí tett hőmennyiségmérők csak a költségmegosztás célját szolgálhatják, magyarul azt mutathatják ki, hogy a rendszeren belül előállt veszteségeket milyen arányban osztjuk rá az egyes fogyasztókra, díjfizetőkre, és azok ezt milyen arányban kell hogy megfizessék . Kétségtelen, hogy ez a helyzet ezzel a törvénnyel, az előttünk lévő törvényjavaslattal sem módosul, nem változik alapvetően, ez kétségtelenül igaz. Azonban mégiscsak van egy előrelépés ugyanezen a téren, ugyanis ez a törvényjavaslat előírja - és erről is szó volt már , hogy megszűnik az
