Országgyűlési napló - 2005. évi tavaszi ülésszak

2005. április 4 (210. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - HARRACH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere:

1414 HARRACH PÉTER (Fidesz)

: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Fr

akcióm nevében én is tisztelettel és szeretettel búcsúzom a

szentatyától, II. János Pál pápától, az egyházfőtől, a politikustól és az embertől. Amikor 1978ban 163. utódaként Szent Péter székébe ült, az egyháznak szüksége volt egy világos elmére, aki kimon

dja újból az egyértelmű tanítást, és egy határozott kézre, amely megerősíti a közösség egységét és a

tanításból fakadó egységes gyakorlatot. Mindezt úgy, mint szerető és megértő atya. Karol Wojtyla

csaknem 27 éven át ezt tette. De nemcsak mint egyházfőtől, hanem mint politikustól is búcsúzunk. Igaz, hogy a kommunista

rendszer összeomlása belső ellentmondásaiból fakadt, de szükség volt olyan személyiségekre, mint a

pápa volt, a lengyel pápa, aki nemcsak a lengyelek, hanem a többi középkeleteurópai nép

szab

adságáért is sokat tett - ez vitathatatlan érdeme. Tette mellett a szavai is fontosak voltak a

politika területén. Következetesen küzdött a társadalmi igazságosságért, a szegények, a betegek, az

elesettek, az elnyomottak mellett állt. Ezt mutatják enciklik

ái, beszédei, látogatásai kórházakban,

szociális intézményben, börtönökben. Társadalmi tanításának lényeges eleme a munka volt. Laborem

exercens kezdetű enciklikájában azt írja: “A munka által az ember önmagát mint embert tökéletesíti.”

Mindig mindenben az ember volt számára fontos. Hirdeti a munka elsőbbségét a tőkével szemben.

Ezt írja: “A kezdeti kapitalizmus tévedése megismétlődhet mindenütt, ahol az embert úgy tekintik,

mintha termelőeszköz lenne.” Korunknak, így a magyar társadalomnak is nagy problémá

ja a társadalmi normák gyengülése. II.

János Pál pápa ezt látta, és ezt mondta: “A magyar társadalom az átmeneti kor mély válságát éli át.

Még mindig szenved a diktatúra elmúlt évtizedeinek következményeitől, ugyanakkor erősen

fenyegeti a szekularizmus ves

zélye is. Alapvető erkölcsi erényeket nemegyszer elhanyagolnak vagy

nevetségessé tesznek, mint a becsületesség, igazságosság, kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, az

egyetértő együttműködés.” De búcsúzunk az embertől is. Előélete gazdag és változatos volt. Volt fizikai munkás egy

kőbányában, amatőr színész és színházi szerző, a filozófia és a teológia doktora, sportember, aki

szenvedélyesen síelt és túrázott, a morálteológia professzora, egyetemi lelkész, végül krakkói érsek,

és ezután szokatlanul fiatalon

választották pápává. Valaki ezt írta arról az 1978as eseményről,

amikor kimondták a szavazás eredményét: “Egy pillanatra mozdulatlanná dermedt és holtsápadttá

vált. Miután ráadták a fehér ruhát, pápa volt, mintha mindig az lett volna. Első üzenete ez volt

: ne féljetek! Annak a világnak üzente ezt, amelyik retteg a terrorizmustól, fél a betegségtől és a haláltól.”

Neki mindebből kijutott, de megmutatta, hogyan kell félelem nélkül megélni. Szerette a fiatalokat,

betegen is találkozott velük, és valóban megha

tó volt, amikor haláltusáját víva üzent nekik a térre. De talán legfontosabb üzenete ennek az utolsó szakasznak az volt, hogy az emberi élet minden

szakaszának van értelme és célja. II. János Pál pápa elénk élt derűsen vállalt szenvedésével, békés

haláláva

l egy olyan igazságot, amelyet így fogalmazhatunk meg: az eutanáziának nincsen

létjogosultsága. Ő maga ezt 21 évvel ezelőtt nem magára értve fejezte ki, amikor azt mondta, hogy a

belső érettség és a lelki nagyság, amely megrendítő tanúságtétellé válik az e

gészséges és normális

emberek számára. Köszönöm szépen.

(Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin)

: Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány, feltételezem, nem kíván reagálni.

Köszönöm.

(Dr. Bozóki András jelentkezik.) De kíván, bocsánat; a monitoron

ez nem jelent meg, miniszter úr. Bozóki András kulturális miniszter urat illeti a szó. Miniszter úr! (13.20) DR. BOZÓKI ANDRÁS

, a nemzeti kulturális örökség minisztere

: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Néhány szót szeretnék szólni II. János Pál pápa hatásáról

KeletKözépEurópa szabadságára. Kétféle nagy felkelés zajlott le, kétféle nagy változtatási törekvés